Több élete és több életműve is van: rendező, író, producer, iskolaalapító, felfedező és afféle alternatív minisztérium. Alább a 20. század e nagy hatású, szerfelett sikeres, ám sokfelől megvetett filmkészítőjének pályáját járjuk be. Egy-két év, és úgyis százéves lesz.
Már akkor tudni lehetett, hogy a maestro valami turpisságra készül, amikor Joaquin Phoenixre, az önbizalom-hiányos, tragikusan túlkompenzáló férfiak specialistájára osztotta a címszerepet.
Talán dokumentumfilmes kollégája és elvtársa, Hartmut Bitomsky jellemzi a legjobban Peter Nestlert a Filmkritikben közölt 1979-es cikkében.
Ahogy minden rendes kémiatanár mondaná, a szakácsművészet tiszta kémia. Az igazán tehetséges séfek egyben remek vegyészek is; a konyha egyszerre a művészet, a gondoskodás és a tudomány színtere.
Hatástörténetét illetően nem bíz sokat a fantáziánkra Nahnatchka Khan habkönnyű kis filmje.
Max Walker-Silverman rendező Szerelmes dal című filmjében úgy beszél az idősebb generációról, mintha maga is egyidős volna hőseivel, és pontosan érti, hogy a szerelem nemcsak puszta vonzalom, hanem közösen végzett munka eredménye is.
Mike Flanagan látszólag újragondolta Edgar Allan Poe lázálomszerű novelláit.
