Visszhang: tévésorozat

Az Usher-ház bukása

Visszhang

Mike Flanagan látszólag újragondolta Edgar Allan Poe lázálomszerű novelláit.

(A Hill-ház szelleme, A Bly-udvarház szelleme, Mise éjfélkor.) Ám inkább groteszk műfajköntösbe öltöztette a Sackler család és a Purdue Pharma okozta opioidjárványt. Előtte megtették már ezt többen is, dokumentarista (Az évszázad bűnténye, All the Beauty and the Bloodshed) és fikciós formátumban is (A gyilkos csodaszer, Dopesick); nem biztos, hogy Flanagan Poe-adaptációjának használ ez a kortárs csavar. A búskomor amerikai író munkássága inkább csak színes utaláshalmaz marad a vállalati és dinasztikus dráma, illetve a rendező védjeggyé vált gyásztematikájának tetején.

A befolyásos és velejéig romlott Roderick Usher (Bruce Green­wood) látszólag mindent elért az életben: névtelen asszisztensből egy gyógyszeripari vállalat vezetői székébe küzdötte fel magát, miközben öt különböző nőtől hat (hasonlóan romlott) gyermeke született. Miközben felfoghatatlan vagyont harácsol össze, csodaszerként reklámozott, függőséget okozó fájdalomcsillapítója százezrek életét követeli. Öregségére keserűen kell fizetnie bűneiért: két hét alatt mind a hat gyermekét elveszíti. A Halál és az elszánt főügyész Dupin (Carl Lumbly) is behajtja Usher tartozásait. Flanagan csak ürügyként használja Poe éjsötét világát, hogy saját történetét mesélje el bűnről és gyászról, s ebbe kissé idegenül tolakszik be az Utódlásból átemelt szatíra és a vérbő groteszk. Greenwood és Lumbly melankolikus kettőse és a barokkos, kaján vérengzések a sorozat ragyogó momentumai közé tartoznak, de Az Usher-ház bukása túlságosan széttartó és paradox módon túl aktuális ahhoz, hogy igazán a bőrünk alá férkőzzön.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.