Visszhang: tévésorozat

Az Usher-ház bukása

Visszhang

Mike Flanagan látszólag újragondolta Edgar Allan Poe lázálomszerű novelláit.

(A Hill-ház szelleme, A Bly-udvarház szelleme, Mise éjfélkor.) Ám inkább groteszk műfajköntösbe öltöztette a Sackler család és a Purdue Pharma okozta opioidjárványt. Előtte megtették már ezt többen is, dokumentarista (Az évszázad bűnténye, All the Beauty and the Bloodshed) és fikciós formátumban is (A gyilkos csodaszer, Dopesick); nem biztos, hogy Flanagan Poe-adaptációjának használ ez a kortárs csavar. A búskomor amerikai író munkássága inkább csak színes utaláshalmaz marad a vállalati és dinasztikus dráma, illetve a rendező védjeggyé vált gyásztematikájának tetején.

A befolyásos és velejéig romlott Roderick Usher (Bruce Green­wood) látszólag mindent elért az életben: névtelen asszisztensből egy gyógyszeripari vállalat vezetői székébe küzdötte fel magát, miközben öt különböző nőtől hat (hasonlóan romlott) gyermeke született. Miközben felfoghatatlan vagyont harácsol össze, csodaszerként reklámozott, függőséget okozó fájdalomcsillapítója százezrek életét követeli. Öregségére keserűen kell fizetnie bűneiért: két hét alatt mind a hat gyermekét elveszíti. A Halál és az elszánt főügyész Dupin (Carl Lumbly) is behajtja Usher tartozásait. Flanagan csak ürügyként használja Poe éjsötét világát, hogy saját történetét mesélje el bűnről és gyászról, s ebbe kissé idegenül tolakszik be az Utódlásból átemelt szatíra és a vérbő groteszk. Greenwood és Lumbly melankolikus kettőse és a barokkos, kaján vérengzések a sorozat ragyogó momentumai közé tartoznak, de Az Usher-ház bukása túlságosan széttartó és paradox módon túl aktuális ahhoz, hogy igazán a bőrünk alá férkőzzön.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.