Visszhang: tévésorozat

Az Usher-ház bukása

Visszhang

Mike Flanagan látszólag újragondolta Edgar Allan Poe lázálomszerű novelláit.

(A Hill-ház szelleme, A Bly-udvarház szelleme, Mise éjfélkor.) Ám inkább groteszk műfajköntösbe öltöztette a Sackler család és a Purdue Pharma okozta opioidjárványt. Előtte megtették már ezt többen is, dokumentarista (Az évszázad bűnténye, All the Beauty and the Bloodshed) és fikciós formátumban is (A gyilkos csodaszer, Dopesick); nem biztos, hogy Flanagan Poe-adaptációjának használ ez a kortárs csavar. A búskomor amerikai író munkássága inkább csak színes utaláshalmaz marad a vállalati és dinasztikus dráma, illetve a rendező védjeggyé vált gyásztematikájának tetején.

A befolyásos és velejéig romlott Roderick Usher (Bruce Green­wood) látszólag mindent elért az életben: névtelen asszisztensből egy gyógyszeripari vállalat vezetői székébe küzdötte fel magát, miközben öt különböző nőtől hat (hasonlóan romlott) gyermeke született. Miközben felfoghatatlan vagyont harácsol össze, csodaszerként reklámozott, függőséget okozó fájdalomcsillapítója százezrek életét követeli. Öregségére keserűen kell fizetnie bűneiért: két hét alatt mind a hat gyermekét elveszíti. A Halál és az elszánt főügyész Dupin (Carl Lumbly) is behajtja Usher tartozásait. Flanagan csak ürügyként használja Poe éjsötét világát, hogy saját történetét mesélje el bűnről és gyászról, s ebbe kissé idegenül tolakszik be az Utódlásból átemelt szatíra és a vérbő groteszk. Greenwood és Lumbly melankolikus kettőse és a barokkos, kaján vérengzések a sorozat ragyogó momentumai közé tartoznak, de Az Usher-ház bukása túlságosan széttartó és paradox módon túl aktuális ahhoz, hogy igazán a bőrünk alá férkőzzön.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.