Visszhang: film

Az éhezők viadala

Visszhang

Énekesmadarak és kígyók balladája 

Ha a Katniss Everdeent középpontba állító Éhezők viadala-filmek a fasisztoid rendszerek elleni lázadásról szóltak, akkor jelen előzményfilm a szórakoztatóipar ópiátjellegéről mesél a maga egyszerű, kissé kusza nyelvén. 64 évvel Katniss felbukkanása előtt járunk, tíz évvel a pusztító polgárháború után, amikor az éhezők viadala, azaz az alultáplált, toprongyos gyerekek élet-halál harca már nem hozza lázba a vérontást feledni vágyó közönséget. A későbbi filmek véreskezű diktátora, Coriolanus Snow (Tom Blyth) itt még nemes és könyörtelen ösztönei között őrlődő szőke dalia, aki visszaállítaná családja megtépázott dicsőségét.

A későbbi filmek Grand Guignol spektákuluma itt még szerény, poros látványosság: kehes, riadt gyerekek öldösik egymást egy leharcolt arénában (az alkotók zavarba ejtő buzgalommal merülnek el a vérontásban). A melodráma és a románc is alacsonyabb hőfokon lángol, a hangsúly inkább egy alapvetően nemes lelkű ifjú fokozatos erkölcsi züllésén van. A szándék dicséretes, de pontosan ezt az apró lépésekből álló láncreakciót nem sikerül visszaadni. Számos erkölcsi iránytű áll Snow rendelkezésére, amelyek segíthetnék őt navigálni, de belső vívódását a film nem teszi elég plasztikussá. Ahogy az lenni szokott, a fiatal színészek halálosan komolyan veszik szerepüket, míg a „felnőttek” elmerülhetnek a velejéig romlott campben (lásd Viola Davis teátrális gonoszkodását). A ballada így sajnos túlnyújtott, zavaros eposz marad, legalább három külön filmre való munícióval.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.