Hősei bemondják a Vissza a jövőbe és a Sikoly címét is; ennél tovább nem is kíván ásni a filmtörténetben. Helyette ezredszerre is meglovagolja a 80-as évek retróhullámát, mely a slasher filmek hordalékát is magával hozta (Boldog halálnapot!, Freaky, Szöktetés a pokolból, Scream Queens). Az időutazás és a mániákus sorozatgyilkos keresztezése nem sikerül maradéktalanul, de egy-két (kissé szégyenkező) kacajt azért kicsikar belőlünk.
Jamie (Kiernan Shipka) az álmos Vernonban éli a középosztálybeli tinik unalmas életét. Helikopter szülői tendenciákat mutató anyja kétségtelenül irritáló, de aggódása traumatikus fiatalkorából ered: három barátnőjét 1987-ben, a 16. születésnapjukon halálra késelte egy maszkos ámokfutó. Ő az egyetlen túlélő, ám 2023 halloween éjjelén érte is eljön a gyilkos. Jamie gyászában kipróbálja barátnője kísérleti időgépét, anyja megmentésének reményében (logikus lépés, bármelyik gyászoló gyermek megtenné). A lány 1987-ben landol, és innentől pukkan az a kevéske töltet (mind komédia, mind suspense terén), amelyet a film nyújtani tud. A 2020-as évekből érkező tinit sokkolja a 80-as évek politikai inkorrektsége és hanyagsága, és átlagos képességei ellenére ő tűnik a legjózanabbnak a sok hormontól fűtött, irracionális középiskolás között. Khan csuklóból eleresztett kultúrsokkos poénjai sokkal jobban ülnek, mint a trehány horrorelemek, amelyek már csak azért sem működhetnek igazán, mert a film képi világa egy tévéfilmével vetekszik.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
