Csabai Máté

„Igazán élvezem, hogy nem vagyok író többé” – írta a szerző nagy hatású autofikciós regényciklusa, a Harcom zárómondatában, amivel alaposan ráijesztett egyre növekvő rajongótáborára.

A négy éve elhunyt opera-énekesnő bizonyára elátkozta volna a kiadóját, amiért ezek az 1989 és 1998 között készült felvételek, amelyekkel nem volt elégedett, megjelennek.

Az ukránoknak már konkrét megfejtésük van rá, melyik orosz alakulat műve a katasztrófa, de még az is lehet, hogy a Krímben fellépő vízhiány végsősoron a megtámadott országot segíti.

Az olasz részecskefizikus, Guido Tonelli második magyarul megjelent könyve Kronosz hatalmáról szól, és persze nem hagyhatja figyelmen kívül a kvantumfizikát, a fekete lyukakat és Borgest sem.

A fonográf és a házi hifirendszer feltalálása előtt a zenemű-kereskedések népszerű cikkei közé tartoztak a zongorakivonatok is, sokak számára egyedül ezek által volt otthon is elérhető az operák és a szimfóniák zenéje.

A pfalzi választófejedelmek székhelyéül szolgáló mannheimi kastélyt aligha lehet kihagyni a zenetörténetből.

Amikor a kanadai író kisregénye 2005-ben megjelent, korántsem volt még ennyire népszerű feminista parafrázist írni az ókori irodalomból.

Az amerikai Kongresszus szeretné kordában tartani a mesterséges intelligenciát, csak azt nem tudja, hogyan. Az emberek mindent felforgató gépeket, a nagyhatalmak újabb hidegháborús frontot látnak a technológiában.

Az ökoirodalom leglényegesebb felfedezése talán az, hogy a világ nem csak az emberi tettek miatt érdekes. A fák, a folyók, az évszakok vagy a méhek éppúgy történeteket mesélnek, és ha mi csak a saját szemszögünket látjuk, az élet ezer arcából szem elől tévesztünk kilencszázkilencvenkilencet.