Ha megkérdezzük a ChatGPT-t arról, hogy szükséges-e az AI törvényi szabályozása, igenlő választ ad: „A mesterséges intelligencia fejlődése gyors ütemben halad, és olyan kihívásokat vet fel, amelyekre az eddig meglévő jogi keretek és etikai irányelvek nem feltétlenül alkalmasak. A törvényi szabályozás célja, hogy védelmet nyújtson az emberek jogainak és szabadságainak, valamint biztosítsa a felelős és etikus AI fejlesztést és alkalmazást.” Majd azzal folytatja, hogy a szabályozásnak rugalmasnak kell lenni, hogy „alkalmazkodni tudjon az AI gyors változásaihoz.”
Az elmúlt hónapokban több meghallgatásra is sor került Washingtonban a mesterséges intelligenciával kapcsolatban. Az állami törvényhozás és a techszektor találkozásai az elmúlt években többnyire bizarr jeleneteket eredményeztek, elég csak Mark Zuckerberg vallatására gondolni a Cambridge Analytica-botrány után, amikor kiderült, a Facebook-alapító kényesebb a saját, mint felhasználók millióinak személyes adataira – de azóta sem történt semmi a facebookozók védelmében. De Jeff Bezost is említhetnénk, akinek még erőlködnie sem kellett egy trösztellenes vizsgálat keretében, mert egyértelmű volt, hogy az állam tehetetlen a gigászira nőtt techcégekkel szemben.
Hozzájuk képest szinte üdítő színfoltot képvisel Sam Altman, a San Francisco-i székhelyű OpenAI vezérigazgatója, aki május 16-án az amerikai szenátus technológiáért és adatbiztonságért felelős alosztálya előtt azt mondta,
„szükség van az AI szabályozására”.
A harmincnyolc éves befektető és programozó úgy fogalmazott: „Mivel a technológia nagyléptékben fejlődik, megértjük, hogy az emberek aggodalommal figyelik, hogyan alakítja át az életünket. Mi hasonlóképpen” – mondta, megerősítve a vélekedést, hogy az utóbbi évtizedek, évszázadok legnagyobb változását figyeljük, ami ha rosszul sül el, hatalmas károkat okozhat.
Az egyik szenátor történelmi jelentőségűnek nevezte Altman meghallgatását, mivel először fordult elő, hogy egy techvezér több szabályozást kért a saját területén. A cég már 2019 februárjában elkészült a GPT-2 nevű nagy nyelvi modell szöveggenerátorral, akkor mégis úgy döntöttek, hogy egyelőre nem teszik nyilvánossá, mivel aggasztotta őket, hogy egyesek rossz szándékkal vennék igénybe. (A GPT-4 végül idén március 14-én vált hozzáférhetővé a felhasználók számára.) Az OpenAI az efféle visszaélések közé sorolta az álhírgyártást, az „unokázós” átveréseket és az online kamuprofilokhoz való kontentgenerálást is, és mintha elébe szaladt volna a pofonnak, amikor felszólította a világ kormányait, hogy kutassa és mérlegelje a mesterséges intelligenciák társadalmi hatását.
A figyelmeztetés ellenére
váratlanul érte a világot és a világ kormányait is, hogy 2023-ban minden a mesterséges intelligenciáról szól.
A ChatGPT öt nap alatt százmillió felhasználót szerzett, ezzel gyorsabb felfutást produkált, mint a Facebook, a TikTok vagy bármely eddigi applikáció. Az OpenAI megjelentette a Dall-E képgeneráló alkalmazást is, a Midjourney élethű kreálmányai nyomán pedig elindult egy diskurzus arról, hogy miként védekezhet az ember a hamis információkkal szemben, amik hitelességéhez már a fotók sem jelentenek garanciát. A Republikánus Párt máris közzétett egy olyan – bevallottan AI-generált – reklámot, amely disztópikus jelenetekkel kampányol a Biden-adminisztráció ellen.
A kongresszusi meghallgatáson a kormány képviselői felsoroltak néhány szempontot az AI-technológia szabályozására. Richard Blumenthal connecticuti szenátor szerint ezeknek a cégeknek engedélyezniük kell a független vizsgálatokat és teszteket, valamint felelősséget kell vállalniuk a mesterséges intelligenciával való visszaélésekért. Érveit bizarr performansszal támasztotta alá. Lejátszott egy hangfelvételt a saját hangjával, amint az AI regulázásáról beszél – de ezt a felvételt egy mesterséges intelligencia generálta.
Nem lehet utolérni
A nagy nyelvi modellekkel dolgozó mesterséges intelligencia (LLM, large-language model) fejlődése ugyanakkor olyan gyors, hogy nem csak a törvényhozás, de az ezzel foglalkozó szakemberek és mérnökök számára is kihívást jelent, hogy naprakészek legyenek. Ráadásul jelentős részük – köztük a „deep learning” vezető tudósa, a 75 éves Geoffrey Hinton is – úgy gondolja, hogy az AI veszélyt jelent a társadalomra
A ChatGPT és a hozzá hasonló technológiák nem egyetlen, hanem az összes iparágban paradigmaváltást jelenthetnek, és egyelőre lehetetlennek tűnik, hogy olyan szabályozások szülessenek, amik az összes szektor érdekeit szolgálják, valamint a gyakorlatban betarthatók és számonkérthetők.
Clem Delangue, a Hugging Face nevű AI-vállalkozás vezérigazgatója szerint az is problémát jelenthet, ha éppen a leginkább érintett, piacvezető techvezérek szorgalmazzák a törvényalkotást. Az OpenAI közreműködésével születő szabályozás például a cég monopolhelyzetét eredményezheti: „Ha jogosítvány szükséges az AI-modellek fejlesztéséhez, az olyan, mintha jogosítvány kéne a programozáshoz. Véleményem szerint ez csak a kevesek kezében koncentrált hatalmat szolgálná, és drasztikusan lassítaná a fejlődést, csorbítaná az igazságot és az átláthatóságot.”
Nem véletlenül fogalmazott úgy Gary Marcus techvállalkozó és tudós a szenátus tagjai előtt, hogy
az AI „a technokrácia és az oligarchia saját keverékét” hozhatja, amennyiben „egy szűk kör szabja meg, mit higgyenek az emberek”, olyan adatok alapján, amiknek „a létezéséről sem tudunk.”
Az a kérdés, hogy ki szabályoz
Bár május 16-án a szenátoroktól elhangzott egy olyan javaslat, hogy a demokrácia értékeinek védelmében a nagy nyelvi modelleknek addig ki kellene vonulniuk a piacról, amíg ellátják a dezinformáció-terjesztést és a politikai manipulációt akadályozó fékekkel, a bizottságot jobban érdekelte, hogy milyen testület szabályozza az AI-t, és miként lehetne ez a testület nemzetközi hatáskörű. „A Kongresszusnak döntenie kell – mondta Blumenthal. – Ugyanilyen döntéshelyzetben voltunk a közösségi médiát illetően, és elmulasztottuk megragadni a pillanatot.”
Úgy tűnik, sem a techszektor, sem a törvényhozás szereplői nem hisznek abban, hogy szabályozni tudják a mesterséges intelligenciát, sokak szerint ez a vonat épphogy megjött, már el is ment. Jelentkezők az amerikai államigazgatáson belül is bőven akadnak, a Kongresszus képviselőin túl a Biden-kormány is foglalkozott már az üggyel – tavaly októberben megjelent a Bill of Rights az AI-ra szabott tervezete –, de a telekommunikációért és a kereskedelmért felelős kormányzati szervek (NTIA, FTC) is magukénak érzik a kérdést. És ez még csak az Egyesült Államok! Kínában már született törvény arra vonatkozóan, hogy milyen mesterséges intelligencia alapú technológia fejlesztése engedélyezett, és milyen jogosítványai vannak a külföldről származó szoftvereknek. Az Európai Parlament elé pedig április 21-én került először az a 100 oldalas törvényjavaslat, ami négy kockázati fokozatot különböztet meg a mesterséges intelligenciát illetően. Ugyanakkor a legnagyobb jogsértések is csak az adott cég éves bevételének 6 százalékával büntethetők: ezek nem feltétlenül lesznek visszatartó erejűek.
Abban sem lehetünk biztosak, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésének valóban gátat akarnak szabni a nagyhatalmak. A kétpólusú világban az AI fejlesztése a fegyverkezési verseny részévé válik, az Egyesült Államok ráadásul máris lemaradásban érezheti magát Kína magas fordulatszámon pörgő megfigyelési kapitalizmusát látva. Az pedig külön cikk témája lehetne, hogy az AI-versenyt nem is feltétlenül megnyerni kell, hanem olyan irányt szabni a mesterséges intelligenciával kapcsolatos kutatásoknak és fejlesztéseknek, hogy az a demokratikus (vagy épp a központosított) társadalmi berendezkedés értékeit tükrözze és szolgálja. A végső kérdés így nem az, hogy melyikből lesz AI-szuperhatalom, hanem az, hogy milyen lesz és mire használják az a mesterséges intelligenciát.
