KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Lucifer szeme

Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag

Könyv

„Igazán élvezem, hogy nem vagyok író többé” – írta a szerző nagy hatású autofikciós regényciklusa, a Harcom zárómondatában, amivel alaposan ráijesztett egyre növekvő rajongótáborára.

Azóta megjelent az Évszakok című esszéciklusa, most pedig ez a vaskos regény, amely idővel trilógiává bővül (a második rész már megjelent norvég nyelven, a címe Det tredje riket, nyersfordításban A harmadik királyság), így hát felesleges aggódni, Karl Ove író maradt. A Hajnalcsillag pedig gyengeségei ellenére is ellenállhatatlan olvasmány, és ki fogja elégíteni azokat, akik a Harcomhoz hasonlót, és azokat is, akik attól gyökeresen különböző könyvet vártak.

Az önéletrajzírás fixációja a Hajnalcsillagban párhuzamos történetekké szublimálódik, amelyeket egyetlen különös jelenség köt össze: egy fényes égitest feltűnése Norvégia felett, ami hozhat „valami szörnyűséget”, de akár a megváltásunkat is. A bibliai mottó és a Lucifer alakjára utaló vezérmotívum arra mutat, hogy Knaus­gård visszatért kedvelt témájához, a transzcendens, a próféciák és a hit témáihoz, amelyekkel a 2004-es, magyarul nem megjelent második, En tid for alt (Mindennek ideje) című regényében is foglalkozott már. A mindössze két augusztusi napon lezajló események kapcsán végül joggal tesszük fel a kérdést, hogy magát az apokalipszist, vagy csak a kozmosz önmagáért való játékát láttuk kibontakozni, amit a regényszereplők éppúgy elmulasztanak észrevenni, ahogy azt sem látják, „kicsodák voltaképpen, hogy mi lett belőlük, vagy mi más lehetett volna”.

Ha valaki pörgős, akciódús thrillert, esetleg öko sci-fit várt, csalódni fog. Néhány oldal után úgy tűnik, az író épp olyan kedvvel vész el a hétköznapi, efemer részletek – kávéfőzés, szendvicskészítés, autóvezetés – ecsetelésében, ahogy a Harcom narrátoraként, ezúttal azonban valami szeizmikus, hatalmas erő munkálkodik a háttérben, nézőpontjaink keretein kívül, ami egyszerre törékennyé és izgatóvá teszi az elbeszélést. Újra és újra visszatérő narrátorok váltják egymást, összesen kilenc, de beszédmódjukban, stílusukban egyik sem különbözik a másiktól. Mindegyik hajlamos aprólékosan beszámolni, ha kávét, teát, sört szürcsöl, vajat ken a kenyérre vagy házilégy repült a térdére, a férfiak általában dohányoznak és isznak, a nők idegesek és aggódnak, de mindegyikük elakadt és lélekre éhezik, egyszerre függ és szenved a burzsoá élet kényelmességétől és kényelmetlen kötelességeitől, fásultságuk pedig érzékenységükből fakad. Az első elbeszélő Arne, az iszákos egyetemi tanár, akinek a felesége bipoláris epizódoktól szenved, különösen emlékeztet Knausgårdra, de a rockbandában zenélő óvodapedagógus, Emil, a titkos tanításokban elmerülő Egil vagy az elvesztett ambícióit arroganciával ellensúlyozó újságíró, Jostein is örökölt valamit az autofikció főhősétől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.