KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Lucifer szeme

Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag

Könyv

„Igazán élvezem, hogy nem vagyok író többé” – írta a szerző nagy hatású autofikciós regényciklusa, a Harcom zárómondatában, amivel alaposan ráijesztett egyre növekvő rajongótáborára.

Azóta megjelent az Évszakok című esszéciklusa, most pedig ez a vaskos regény, amely idővel trilógiává bővül (a második rész már megjelent norvég nyelven, a címe Det tredje riket, nyersfordításban A harmadik királyság), így hát felesleges aggódni, Karl Ove író maradt. A Hajnalcsillag pedig gyengeségei ellenére is ellenállhatatlan olvasmány, és ki fogja elégíteni azokat, akik a Harcomhoz hasonlót, és azokat is, akik attól gyökeresen különböző könyvet vártak.

Az önéletrajzírás fixációja a Hajnalcsillagban párhuzamos történetekké szublimálódik, amelyeket egyetlen különös jelenség köt össze: egy fényes égitest feltűnése Norvégia felett, ami hozhat „valami szörnyűséget”, de akár a megváltásunkat is. A bibliai mottó és a Lucifer alakjára utaló vezérmotívum arra mutat, hogy Knaus­gård visszatért kedvelt témájához, a transzcendens, a próféciák és a hit témáihoz, amelyekkel a 2004-es, magyarul nem megjelent második, En tid for alt (Mindennek ideje) című regényében is foglalkozott már. A mindössze két augusztusi napon lezajló események kapcsán végül joggal tesszük fel a kérdést, hogy magát az apokalipszist, vagy csak a kozmosz önmagáért való játékát láttuk kibontakozni, amit a regényszereplők éppúgy elmulasztanak észrevenni, ahogy azt sem látják, „kicsodák voltaképpen, hogy mi lett belőlük, vagy mi más lehetett volna”.

Ha valaki pörgős, akciódús thrillert, esetleg öko sci-fit várt, csalódni fog. Néhány oldal után úgy tűnik, az író épp olyan kedvvel vész el a hétköznapi, efemer részletek – kávéfőzés, szendvicskészítés, autóvezetés – ecsetelésében, ahogy a Harcom narrátoraként, ezúttal azonban valami szeizmikus, hatalmas erő munkálkodik a háttérben, nézőpontjaink keretein kívül, ami egyszerre törékennyé és izgatóvá teszi az elbeszélést. Újra és újra visszatérő narrátorok váltják egymást, összesen kilenc, de beszédmódjukban, stílusukban egyik sem különbözik a másiktól. Mindegyik hajlamos aprólékosan beszámolni, ha kávét, teát, sört szürcsöl, vajat ken a kenyérre vagy házilégy repült a térdére, a férfiak általában dohányoznak és isznak, a nők idegesek és aggódnak, de mindegyikük elakadt és lélekre éhezik, egyszerre függ és szenved a burzsoá élet kényelmességétől és kényelmetlen kötelességeitől, fásultságuk pedig érzékenységükből fakad. Az első elbeszélő Arne, az iszákos egyetemi tanár, akinek a felesége bipoláris epizódoktól szenved, különösen emlékeztet Knausgårdra, de a rockbandában zenélő óvodapedagógus, Emil, a titkos tanításokban elmerülő Egil vagy az elvesztett ambícióit arroganciával ellensúlyozó újságíró, Jostein is örökölt valamit az autofikció főhősétől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.