KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Lucifer szeme

Karl Ove Knausgård: Hajnalcsillag

Könyv

„Igazán élvezem, hogy nem vagyok író többé” – írta a szerző nagy hatású autofikciós regényciklusa, a Harcom zárómondatában, amivel alaposan ráijesztett egyre növekvő rajongótáborára.

Azóta megjelent az Évszakok című esszéciklusa, most pedig ez a vaskos regény, amely idővel trilógiává bővül (a második rész már megjelent norvég nyelven, a címe Det tredje riket, nyersfordításban A harmadik királyság), így hát felesleges aggódni, Karl Ove író maradt. A Hajnalcsillag pedig gyengeségei ellenére is ellenállhatatlan olvasmány, és ki fogja elégíteni azokat, akik a Harcomhoz hasonlót, és azokat is, akik attól gyökeresen különböző könyvet vártak.

Az önéletrajzírás fixációja a Hajnalcsillagban párhuzamos történetekké szublimálódik, amelyeket egyetlen különös jelenség köt össze: egy fényes égitest feltűnése Norvégia felett, ami hozhat „valami szörnyűséget”, de akár a megváltásunkat is. A bibliai mottó és a Lucifer alakjára utaló vezérmotívum arra mutat, hogy Knaus­gård visszatért kedvelt témájához, a transzcendens, a próféciák és a hit témáihoz, amelyekkel a 2004-es, magyarul nem megjelent második, En tid for alt (Mindennek ideje) című regényében is foglalkozott már. A mindössze két augusztusi napon lezajló események kapcsán végül joggal tesszük fel a kérdést, hogy magát az apokalipszist, vagy csak a kozmosz önmagáért való játékát láttuk kibontakozni, amit a regényszereplők éppúgy elmulasztanak észrevenni, ahogy azt sem látják, „kicsodák voltaképpen, hogy mi lett belőlük, vagy mi más lehetett volna”.

Ha valaki pörgős, akciódús thrillert, esetleg öko sci-fit várt, csalódni fog. Néhány oldal után úgy tűnik, az író épp olyan kedvvel vész el a hétköznapi, efemer részletek – kávéfőzés, szendvicskészítés, autóvezetés – ecsetelésében, ahogy a Harcom narrátoraként, ezúttal azonban valami szeizmikus, hatalmas erő munkálkodik a háttérben, nézőpontjaink keretein kívül, ami egyszerre törékennyé és izgatóvá teszi az elbeszélést. Újra és újra visszatérő narrátorok váltják egymást, összesen kilenc, de beszédmódjukban, stílusukban egyik sem különbözik a másiktól. Mindegyik hajlamos aprólékosan beszámolni, ha kávét, teát, sört szürcsöl, vajat ken a kenyérre vagy házilégy repült a térdére, a férfiak általában dohányoznak és isznak, a nők idegesek és aggódnak, de mindegyikük elakadt és lélekre éhezik, egyszerre függ és szenved a burzsoá élet kényelmességétől és kényelmetlen kötelességeitől, fásultságuk pedig érzékenységükből fakad. Az első elbeszélő Arne, az iszákos egyetemi tanár, akinek a felesége bipoláris epizódoktól szenved, különösen emlékeztet Knausgårdra, de a rockbandában zenélő óvodapedagógus, Emil, a titkos tanításokban elmerülő Egil vagy az elvesztett ambícióit arroganciával ellensúlyozó újságíró, Jostein is örökölt valamit az autofikció főhősétől.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.