HANGADÓ - Interjú

„Nagy cipőkbe kellett belelépnem”

Riccardo Chailly karmester

Zene

A legendás olasz maestro már nem ejtőernyőzik, de a tempót nem veszi lazábbra. Május 8-án a milánói Scala zenekarát vezényelte a Müpában.

Magyar Narancs: Úgy tudom, korábban szívesen hódolt extrém sportoknak, különösen ejtőernyőzni szeretett. Mi vonzotta? Az adrenalin?

Riccardo Chailly: Már vagy húsz éve nem csináltam ilyesmit, de fiatalabb koromban rendszeresen ejtőernyőztem a francia Riviérán, ahol ötven méterrel a víz felett nem volt zaj, csak a szél süvítése, és a lebegés, a repülés, ami a legszebb illúzió, ami az emberi testet érheti.

MN: Le kellett győzni a tériszonyát hozzá?

RCH: Félni nem szabad, akkor oda az élmény. Persze tudtam, hogy egy-egy ilyen kaland tragikus véget is érhet, de meg voltam győződve róla, hogy megéri, mert nagyot nyerek magával az élménnyel.

MN: Tudja rokonítani a zenével ezt az élményt?

RCH: Nem, semmiképpen! A karmesternek muszáj két lábbal a földön maradnia, hiszen ő vezeti a zenekart. Minden mozdulatát, de még a tekintetét, a tartását is kontrollálnia kell, csak így tudja elvezetni a zenekart és a közönséget a zene érzelmi csúcspontjaira.

MN: Fiatalon freejazzegyüttesben dobolt. Ott kevesebb kontrollra van szükség?

RCH: Így van, de ez inkább egyfajta nyári szórakozás volt a részemről. A szabadsága miatt szeretem a jazzt és a popzenét, hiszen az improvizációban az adott keretek között kiteljesedhet az ember, variálhat a formákkal és a ritmusokkal. A klasszikus zenében minden a szinkronról szól, az a célunk, hogy együtt érjünk el valamiféle szabadságot.

MN: Milyen ez a közös szabadság?

RCH: A Scala zenészei szeretik a biztonságot, szeretik érezni, hogy erős kezekben vannak. Amikor száz ember együtt játszik, abban már büszkeség is van, összetartás. Nagyon nehéz dolog, hajszálpontosnak kell lenni, de nem lehetetlen. Éppenséggel ilyenkor sikerülhet a legszebben egy-egy szóló vagy egy kiemelkedő frázis, hiszen bízhatunk abban, hogy a másik támogatni fog.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.