Könyv

Zöld ágon vergődik

Richard Powers: Rémület

Kritika

Az ökoirodalom leglényegesebb felfedezése talán az, hogy a világ nem csak az emberi tettek miatt érdekes. A fák, a folyók, az évszakok vagy a méhek éppúgy történeteket mesélnek, és ha mi csak a saját szemszögünket látjuk, az élet ezer arcából szem elől tévesztünk kilencszázkilencvenkilencet.

Az utóbbi három-négy évtizedben, amióta az irányzatot számon tartjuk, sokan sokféleképpen próbálták megragadni az emberi és a nem emberi viszonyát, sok mű érintette a kérdést, van-e morálja, van-e erkölcse a természetnek? A válasz, ha van, immár nemleges. A gólya, amely kidobja a gyengébb fiókáit a fészekből, nem aljasságból cselekszik, és az Ophiocordyceps unilateralis nevű parazitagombát sem ítélhetjük el, amiért zombit csinál a hangyákból – legfeljebb szörnyülködhetünk a jelenségen. Arról persze egyetlen jó helyen eltöltött naplemente meggyőzhet, hogy a természet csodálatos, gyakran annál csodálatosabb, minél távolabbról nézzük. Van-e szebb az Éta Carinae-ködnél, amelyet tavaly első alkalommal fényképezett le a James Webb űrteleszkóp? De nem lehet a természet jóságából dogmát csinálni.

Richard Powers a Pulitzer-díjas Égig érő történettel szinte kultikus státuszra tett szert az ökoirodalomban. (Erről lásd: Fogadás a fákra, Magyar Narancs, 2021. augusztus 4.) E polifonikus regényben a történetszálak úgy tapadtak egymásra, miként az évgyűrűk, hogy elmeséljék, miként él a természet velünk párhuzamos, kitartóbb, szebb, nemesebb életet.

A Rémület jóval kevesebbet markol. Narrátora Theo Byrne asztrobiológus, aki a Naprendszeren túl található bolygókról készít számítógépes szimulációkat, hogy kiderüljön, vajon alkalmasak-e az általunk ismert életre. Munkájánál is fontosabb, hogy fiáról, a kilenc­éves, spektrumzavarosként diagnosztizált Robinról gondoskodjon, akit agresszív viselkedése miatt megróttak az iskolában. Apa és fia csillagnézőbe mennek, de hiába pillantanak bele az univerzumba, közvetlen környezetük jobban aggasztja őket. Családjuk harmadik tagját, a feleséget és anyát, Alyssát gyászolják, aki környezetvédő aktivista és lobbista volt, bátor, pionír modern hős. Ő mondta érzékeny fiáról, hogy „széjjelszedi” ez a világ. Robin egyszer ki is mondja: „erőszakos, önző dögök” vagyunk, akik feldúlják az Édenkertet, és most nyakunkon az újabb kihalási hullám, amiért egyedül mi vagyunk felelősek. De Theo is kívülállónak érzi magát a társadalomban, amely az értelmiségellenes rendpártiság és az olcsó populizmus felé gravitál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.