Az utóbbi három-négy évtizedben, amióta az irányzatot számon tartjuk, sokan sokféleképpen próbálták megragadni az emberi és a nem emberi viszonyát, sok mű érintette a kérdést, van-e morálja, van-e erkölcse a természetnek? A válasz, ha van, immár nemleges. A gólya, amely kidobja a gyengébb fiókáit a fészekből, nem aljasságból cselekszik, és az Ophiocordyceps unilateralis nevű parazitagombát sem ítélhetjük el, amiért zombit csinál a hangyákból – legfeljebb szörnyülködhetünk a jelenségen. Arról persze egyetlen jó helyen eltöltött naplemente meggyőzhet, hogy a természet csodálatos, gyakran annál csodálatosabb, minél távolabbról nézzük. Van-e szebb az Éta Carinae-ködnél, amelyet tavaly első alkalommal fényképezett le a James Webb űrteleszkóp? De nem lehet a természet jóságából dogmát csinálni.
Richard Powers a Pulitzer-díjas Égig érő történettel szinte kultikus státuszra tett szert az ökoirodalomban. (Erről lásd: Fogadás a fákra, Magyar Narancs, 2021. augusztus 4.) E polifonikus regényben a történetszálak úgy tapadtak egymásra, miként az évgyűrűk, hogy elmeséljék, miként él a természet velünk párhuzamos, kitartóbb, szebb, nemesebb életet.
A Rémület jóval kevesebbet markol. Narrátora Theo Byrne asztrobiológus, aki a Naprendszeren túl található bolygókról készít számítógépes szimulációkat, hogy kiderüljön, vajon alkalmasak-e az általunk ismert életre. Munkájánál is fontosabb, hogy fiáról, a kilencéves, spektrumzavarosként diagnosztizált Robinról gondoskodjon, akit agresszív viselkedése miatt megróttak az iskolában. Apa és fia csillagnézőbe mennek, de hiába pillantanak bele az univerzumba, közvetlen környezetük jobban aggasztja őket. Családjuk harmadik tagját, a feleséget és anyát, Alyssát gyászolják, aki környezetvédő aktivista és lobbista volt, bátor, pionír modern hős. Ő mondta érzékeny fiáról, hogy „széjjelszedi” ez a világ. Robin egyszer ki is mondja: „erőszakos, önző dögök” vagyunk, akik feldúlják az Édenkertet, és most nyakunkon az újabb kihalási hullám, amiért egyedül mi vagyunk felelősek. De Theo is kívülállónak érzi magát a társadalomban, amely az értelmiségellenes rendpártiság és az olcsó populizmus felé gravitál.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
