A 18. század második felében tucatnyi innovatív megoldás született az udvari zenekarban, amelyek közül legyen most elég csak a híres mannheimi crescendót és diminuendót, azaz az együttes hangerejének hirtelen erősödését és elhalkulását említeni. Amikor Leopold Mozart 1763-ban hatesztendős csodafiával együtt odalátogatott, csettintve ismerte el, hogy a legjobb német zenekarral van dolga, Wolfgang Amadeust pedig viszonzott tisztelet fogadta, amikor tizennégy évvel később visszatért. Majdnem állást is kapott tőlük.
A Freiburger Barockorchester historikus együttes most arra vállalkozott, hogy megidézze, milyen muzsikát hallhatott itt a salzburgi zeneszerző 1777/78 telén. Az időkapszula elfeledett mesterek műveit tartalmazza. G. J. Vogler egy dalművének nyitányát, a zenekar koncertmestereként dolgozó Christian Cannabich C-dúr szimfóniáját, valamint Christian Danner F-dúr hegedűversenyét, utóbbi néhány zeneszerzésórát is kapott Mozarttól. Az udvari muzsikusok körében ekkortájt szellemi vezérnek nevezhető Ignaz Holzbauer nyitánya után két Mozart-művet hallunk, amelyek itt, Mannheimben keletkeztek: két megindító koncertáriát Nicole Chevalier szopránénekesnővel és a C-dúr szimfóniát (K. 213c), amely A pásztorkirály című opera zenéjéből született. Az együttes vezetője, Gottfried von der Goltz nem röstelli, hogy múzeumot csinál a klasszikus zenéből. Miért is szégyellené, ha a tárlat csupa izgalom?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
