Bakos András

A nagypolitika megint „beszél” a most már ötvenéves tervről, de nem úgy, ahogyan a kisváros döntéshozói szeretnék.

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Lemondott egy képviselő és egy alpolgármester. Támadják, és elődje bűnügyének fejleményei is váratlan helyzetek elé állítják Bodó Imrét, aki  a Fidesz ellenében nyert júliusban.

Ötven éve nem talál jobb ötletet a magyar politika az alföldi aszálykárok mérséklésére a csongrádi vízlépcsőnél, de a megépítésétől óvakodik. Legföljebb beszél róla olyan szárazság idején, mint a tavalyi volt.

Az ukrán lány jól érzi magát a Duna-parti faluban, nem száll fel a Németországba tartó buszra, nem akar továbbmenni a többiekkel. Egy idegen mindenáron házat akar venni, és végül talál is egyet, sütheti hajnali négytől délig a túrós süteményt, a kakaós csigát és a buktákat. A novellákban a Duna tényleg szép, a környezete is.

Húsz év után megszűnik az országos hírű sárvári 24 órás ultrafutóverseny. Szervezőjét kizárták a Sárvári Kinizsi SE-ből, szakosztályát feloszlatták, a számlát egy időre zárolták. A futóközösségekben megosztott hírt valaki így kommentálta: Gyulának nem kellett volna politizálnia.

Munkástelep 1922-ben azért épült föl a puszta közepén, mert a környékbeli gazdáknak munkáskézre volt szükségük helyben. Pokollá is válhatott volna ott az életük, de nem hagyták.

A kék vércsék a vetési varjaktól elvett fészkekben szeretnek költeni, ezért varjútelepet utánzó költőládák kihelyezésével sikerült megerősíteni a hazai állományt Kelet-Magyarországról nyugat felé haladva. Pusztuló települések közelében könnyebb védeni a természetet.