Kistelek esete az akkumulátorgyárral: csak a feszültség

Mégsem jött

Belpol

Egy hónapig úgy volt, hogy 500 milliárd forintból akkumulátorrészegység-gyár épül Kisteleken. Aztán kiderült, egy ilyen üzem áramszükségletét rövid időn belül nem lehetne kielégíteni. A harc ettől még folytatódik a polgármester és ellenfele – egyébként két egykori munkatárs, barát – között.

Nyolc „igen” és egy „nem” szavazattal döntötte el Kistelek képviselő-testülete január 17-én, hogy eladja jó ideje árult 12,8 hektár külterületi földjét az Európa-Center-Miskolc Kft.-nek 1500 forintos négyzetméteráron. Továbbá, hogy a hétezer lelkes Csongrád-Csanád megyei kisváros önkormányzata előszerződést köt a vásárlóval, amely ipari ingatlanokkal foglalkozik, és a területet egy akkumulátorrészegység-gyár számára rendezi. Az egyetlen ellenszavazat Mészáros Gáboré volt. A képviselő úgy gondolta, nem korrekt eljárás, hogy Nagy Sándor polgármester (Fidesz) összehív egy képviselői munkamegbeszélést, amely menet közben rendkívüli képviselő-testületi üléssé válik, majd szóban előterjeszti az eladást, amelynek nyomán a település határában 500 milliárd forintos beruházás valósulna meg. Ahhoz, hogy felelős döntést tudjanak hozni egy ilyen horderejű ügyben, tudni kellene a beruházás műszaki adatait, várható környezeti és társadalmi hatásait. Nagy Sándor polgármester erre azt mondta, a folyamat elején tartanak, lehet, hogy ebből a beruházásból nem is lesz semmi, ez csak lehetőség. Ha a beruházás nem valósul meg, az ingatlanfejlesztő cég vagy bukja a foglalót, vagy egy éven belül idehoz egy másik befektetőt. A pénzügyi bizottság elnöke, Tóth Szabolcs azt mondta, van úgy, hogy gyorsan kell dönteni: a vételi ajánlat ügyében egy előző nap este érkezett SMS-re kellene reagálni. Azért vállaltak képviselői tisztséget, hogy ilyen helyzetekben is határozni tudjanak a lakosság helyett. Aki ilyenkor nem tud dönteni, annak nem biztos, hogy testhezálló a képviselőség.

A döntés körülményeit és az ülés jegyzőkönyvét Mészáros Gábor február 12-én osztotta meg a Facebookon. A 24.hu február 27-én írt arról, hogy miközben országszerte tiltakoznak az akkugyárak ellen, Kistelek földet adott el egy gigaberuházáshoz, de az 500 milliárdos projekt részleteiről nincsenek nyilvános információk. Az esetről más lapok is beszámoltak. Addigra viszont kiderült, a beruházás valószínűleg mégsem valósul meg.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)