Mind az öt vádlottat bűnösnek találta a Szegedi Törvényszék a mórahalmi Mini Hungary Park ügyében 2020-ban indított büntetőperben, amely első fokon szerdán fejeződött be.
Ez a makettpark Mórahalmon található, a történelmi Magyarország ötven emblematikus épületét az 1910-es állapotnak megfelelően, méretarányosan mutatja be.
A beruházás 2010-ben indult, eredetileg 648 millió forintból. Ebből 550 millió forint lett volna a támogatás, nagyobbrészt uniós, kisebb arányban hazai forrásból. A létesítmény végül, ha nem is határidőre és a tervek szerint, de elkészült, megálmodói és építői azonban félrevezették a hatóságot a Csongrád-Csanád Megyei Főügyészség vádirata szerint, mert menet közben készre jelentettek olyan munkafázisokat is, amelyek a valóságban még nem voltak készen, csak hogy fölvehessék a támogatás következő részletét, és jó néhány makett nagyon silány minőségben készült el. A támogatás felhasználását ellenőrző szervezet meg is bírságolta a beruházást, elvonva a támogatás 25 százalékát. Végül pedig, mivel úgy ítélte meg, a projekt meghiúsult, vissza akarta kérni a teljes összeget. Ebből végrehajtási ügy lett, az elkészült, és már működő parkot árverésen 49 millió forintért Mórahalom önkormányzata vette meg, és működteti, máig.
Az öt vádlott – az önerő előteremtője, az ötletgazda, a kivitelezők és a műszaki ellenőr – közül a harmad- és az ötödrendű beismerte a bűnösségét a vádirat szerint, a negyedrendű vádlott a nyomozás idején szintén így tett, majd azt a vallomását visszavonva amellett tartott ki, hogy ártatlan, az első- és másodrendű vádlottal együtt.
Ők hárman úgy ítélték meg, elsősorban a hatóság magatartása vezetett oda, hogy így járt a projekt, mert vonakodott elismerni a beruházás biztosítékát, és a kifizetésekkel is késett. Ez pedig, hogy hamarabb készre jelentenek bizonyos fázisokat, napi bevett gyakorlat az építőiparban. A park ötletgazdája és – az árverésig – működtetője, D. I. néltánytalannak is nevezte az eljárást, mondván, a park végül működött, 2016-ban 20 ezer látogatója volt. Hivatkozott L. Simon László államtitkár 2015-ös köszönő levelére, amelyben a politikus azt írta a parkról, „az eredmény lenyűgöző lett”. Szintén D. I. beszélt arról, hogy szerinte a parkot a politika lehetetlenítette el, valakiknek megtetszett, és meg is szerezték.
Kizárásos alapon Mórahalom önkormányzatára gondolhatott. Erre a mórahalmi polgármester, Nógrádi Zoltán reagált.
A Gaudi Tibor bíró vezette tanács a védőbeszédek napján, február 28-án, kedden Varga István ügyvédtől – korábbi kormánypárti országgyűlési képviselőtől –, az elsőrendű vádlott B. S. védőjétől hallhatta, hogy a vádirat korrekt munka, de látszik benne az a poroszos mentalitás, hogy ha már belekezdett a munkába, mutasson is föl valamit. Megjegyezte, a Iustitia-szobrokat le kellene szedni ott, ahol még vannak, mert a bírói meggyőződés elvének jóval nagyobb jelentősége kezd lenni a bíróságokon, mint az igazságosság elvének. Varga István saját bevallása szerint jó ideig nem értette, mivel vádolják B. S.-t, mert a támogatásként kapott uniós pénzt egy az egyben a projektre költötték, és a park minden nehézség ellenére megvalósult, és az építők szándéka, hogy be akarják fejezni, végig nyomon követhető volt. Szerinte a projekt ütemezésében végett hiba nem bűncselekmény. Bírálta az először felkért igazságügyi szakértő véleményét.
A másodrendű vádlott védője, Nagy László pedig többek között azt nyomatékosította védőbeszédében, hogy védence nem volt tisztában azzal, hogy a teljesítési igazolások hamisak lehetnek, illetve a projekt során olyan utcába jutottak a beruházók, ahol már csak előre vezetett út.
A perben az utolsó szó jogán 17 oldalon írta le és mondta el D. I., miért méltánytalan szerinte az eljárás. Az esszé azzal kezdődik, hogy szülei tanítók voltak Mórahalmon, és mennyi minden köti gyerekkora és későbbi élete révén a településhez. „Soha nem voltam rászorulva arra, hogy csalással lépjek előre, személyiségemből adódóan kárt senkinek sem okoztam” – mondta, és elsorolta, hogy 1990-ben titkos szavazással választották kollégái a Délmagyarország napilap főszerkesztőjévé, az ő ötlete volt a szegedi sörfesztivál, a ma is létező szegedi borfesztivál, a zsidó vacsoraestek sorozata, a labdarúgásban a Nemzeti Utánpótlásnevelési Koncepció, amely később a Bozsik-program nevet kapta. Kiemelte, hogy a Mini Hungary Park projektmenedzsere – akinek a tevékenységét nem vizsgálta a bíróság – és a projekt másik vezetője, K. B. révén biztonságban érezte magát afelől, hogy ötletét, amelyért dolgozott, az építők is rendesen valósítják meg. De ez nem csak építmények összessége, hanem „komplex entitás”, a maketteket bemutató digitális felülettel, kétmillió karakternyi szöveggel, amelyeket ő írt. Szerinte áron alul jutott új tulajdonoshoz a park. Tételesen sorolta, milyen körülményeket nem vizsgált a nyomozó hatóság, amelyek az ő igazukat támasztották volna alá, és „nem is bizonyított tény, hogy a Magyar Állam taxatíve bizonyos összeget veszített volna el a Mini Hungary Park miatt.” Hangsúlyozta, a hatóságok akadályozó tevékenysége miatt 30 hónap hátrányt szenvedett a projekt. „Nagyon kemény lobbitevékenységre volt szükségünk a megmaradás érdekében. (…) Kénytelen voltam többször is eljutni a legmagasabb szintig. A miniszterelnök úr háromszor is személyesen járt el az ügyünkben.” – mondta D. I. Később hozzáteszi: „nekem csak a Miniszterelnökségen volt kapcsolatom, nem az ügyben végső soron eljáró miniszterelnökséget vezető miniszternél”.
Gaudi Tibor bíró a szerdai ítélet szóbeli indoklásában reagált erre a politikai szálra.
Azt mondta, úgy találta a tanács, nincs jelentősége annak, hogy politikusok milyen szándékkal tekintettek erre a projektre, hogy megirigyelték volna és meg akarták-e szerezni. Ez azért nem számít a Szegedi Törvényszék szerint, mert már a támogatás megnyeréséhez szükséges önerő biztosításakor látszott, hogyan is indul a projekt. B. S. néhány napra bizonyos számlára helyezte a szükséges összeget, de aztán, hogy az igazolás megszületett róla, elvette. Emiatt küzdött eleve pénzhiánnyal az építkezés. Már az első támogatási részlet kifizetése érdekében benyújtott dokumentumokban valótlanságok szerepeltek, ami a készültségi fokot illeti, és ez később megismétlődött. Egyszerűen dokumentumok léteztek elkészült makettekről, amelyek nem voltak ott, még a készre jelentés után hónapokkal sem. Azt elismerte a bíró, egy bölcsész végzettségű újságíró nem tudja megállapítani, hogy egy makett építése hány százalékos készültségi fokban tart, de azt azért tudnia kell, hogy ott van vagy nincs ott. Akadt makett, amely egyáltalán nem készült el, és találtak olyanokat, amelyekről tételesen bebizonyosodott, az építők kevesebbért készítették el, mint amennyit erre kértek a park építtetői. A tanácsvezető bíró szerint a hatóság magatartására magyarázatot adhat, hogy eleve gyanakodtak a projektre, és a jelek szerint nem ok nélkül. Gaudi Tibor bíró nem vitatta, hogy a parkért rengeteget dolgoztak megálmodói. Azt is elismerte – és ez a vádlottak által sokat bírált első szakértői véleményből is kitűnt –, hogy 38 makett megfelelő minőségben készült el, de az utolsó 10 már nagyon sietve, nem időtálló anyagokból. És az akkori rohammunkára felkért emberek tanúként el is mondták, hogy ők szóltak, ezek nem lesznek ide jók, de azt a választ kapták, pénz van, idő nincs. A bíró meggyőződése, hogy érte
kár az államot, és mivel az építtetők több mint 500 millió forint megszerzésére tettek kísérletet, ennek a büntetésben is meg kell nyilvánulnia, mérlegelve, milyen mértékben veszélyes a vádlottak tette a társadalomra.
A törvényszék ítélete szerint az elsőrendű vádlott B. S. felbujtóként követte el a bűntettet, ami költségvetési csalás kísérlete. Ezért 2 év börtönbüntetést kapott, 5 évre felfüggesztve, és a kirótt 400 napi tételt átszámítva 12 millió forint pénzbüntetést. Ő egy hónapja Debrecenben is bíróság előtt állt, a Szeviép-ügy másodrendű vádlottjaként csődbűntett miatt jogerősen 2,5 millió forintos büntetést szabott ki rá a Debreceni Törvényszék.
A másodrendű D. I.-t közvetett tettesként elkövetett költségvetési csalás kísérletében találta bűnösnek a bíróság, ezért 2 év börtönre ítélte, 5 év próbaidőre felfüggesztve, 4 millió forint pénzbüntetésre, és négy évre eltiltotta attól, hogy gazdálkodó szervezetben vezető tisztséget töltsön be. A harmadrendű vádlott K. B. a bíróság szerint felbujtó volt, büntetése 1 év 6 hónap börtön 4 évre felfüggesztve, és 400 ezer forint pénzbüntetés. A negyedrendű Sz. K. is bűnsegédnek minősül, 1 év 10 hónap börtönt kapott 4 évre felfüggesztve, és 3 évre tiltotta el a törvényszék gazdálkodó szervezet vezetésétől. Az ötödrendű K. S. R. is bűnsegédi minősítést kapott, valamint 1 év 1 hónap börtönt, 3 év próbaidőre felfüggesztve. Az első-, a másod- és a negyedrendű vádlottnak együtt 6 millió forint bűnügyi költséget is ki kell fizetnie.
Az ítélet nem jogerős, mert az ügyész is, és négy vádlott is három nap gondolkodási időt kért a kihirdetés után. Egyedül az ötödrendű vádlott – aki Gaudi Tibor bíró szavai szerint már az elején föltette a kezét – fogadta el a rá kirótt büntetést. Ahogy az ítélet kihirdetése befejeződött, a másodrendű vádlott úgy köszönt el az újságíróktól, „viszontlátásra a pokolban”.
