Bakos András

A portugálok nemzeti költőjének friss magyar kötetéből kiderül, nem csak kortársak voltak Balassival.

A Fenn a hegyen napfogyatkozáskor fikció nélkül, fantasztikus emlékekből épült regény.

Munkástelep 1922-ben azért épült föl a puszta közepén, mert a környékbeli gazdáknak munkáskézre volt szükségük helyben. Pokollá is válhatott volna ott az életük, de nem hagyták.

A hód őshonos a Kárpát-medencében, de mivel vadászták, illetve zsugorodott az élettere, több mint száz évre eltűnt. A kilencvenes évek végén visszaszivárgott, telepítették is. Most van, ahol engedélyt adnak a gyérítésére, máshol viszont többhektáros vizes élőhely kialakításában segít.

A térfigyelő felvételén látszik valaki teleszkópos meszelőnyéllel, vödörrel, baseball-sapkában éjfél után, de ez kevés.

Joguk lenne a rezsicsökkentett árhoz, de a piacit kell fizetniük, amit most megemelt a tulajdonos.

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.

A novellák főhőse és elbeszélője falun nőtt föl, filozófiát, történelmet tanult, majd a fővárosba költözve jártassá vált a harcművészetben, és újságírásból élt.

Az áldozat édesanyja a tárgyaláson a vádlott szüleit is hibáztatta a történtek miatt.

A nagypolitika megint „beszél” a most már ötvenéves tervről, de nem úgy, ahogyan a kisváros döntéshozói szeretnék.

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.