Ez az a pillanat, amikor meghiúsul egy kézfogás

Publicisztika

Két szegedi sajtófotón látszik, miért lett az utóbbi időben fontosabb a kép. Publicisztika.

Sikeres egyetemi záróvizsga után ruhástul megfürödni a szökőkútban olyan hagyomány, amelyet idegenek és bennszülöttek együtt ápolnak Szegeden.

A helyszín a Dugonics tér. A fürdőzők – ahogy a helyi sajtó ír róluk, „immár doktori titulussal rendelkező fiatalok” –jó hangulatát a megkönnyebbülésen túl biztosan az is fokozza, hogy sokan nézik, fényképezik, filmezik őket. Családtagok, barátok telefonjai mellett tévékamerák, profi fotómasinák dokumentálják az eseményt. Aki később a képre néz, annak eszébe juthatnak azok a hasonló korú fiatalok, akik átjöttek a közelben a határon, begyalogoltak a városba, és mielőtt tovább mentek volna vonattal, szintén fürödtek a szabad ég alatt Szegeden, csak nem itt, hanem a nagyállomásnál.

Ez nyilván a dolgok összemosása, mert azokat a közel-keleti, afrikai fiatalokat nem hívta senki hozzánk. Nem is ide indultak, de jönnek, szünet nélkül, most belőlük él az alvilág, és a politika is hosszú szavatossági idejű terméket gyártott belőlük.

A szökőkútban a mieinkkel együtt fürdőző külföldi fiatalok viszont szívesen látott vendégek, akik fizetnek azért, hogy itt tanulhatnak. Közülük jó néhány itt marad, családot alapít, ez előfordult régen is.

Csak hasonlítanak egymásra, és ez sok embert megzavar.

Megesett, hogy a vonatról a nem kívánatos jövevényekkel együtt Budapest-Nyugati előtt egy megállóval mindenáron le akarták szállítani még azt a srácot is, aki magyarul válaszolt a rendőr kérdéseire, magyar személyi igazolványt mutatott, ráadásul Márait olvasott – mert pont úgy nézett ki, mint amazok.

 
A szeged Dugonics téren ünnepelnek a záróvizsga után az orvostanhallgatók.
Fotó: Sahin-Tóth István / Szegedi Tudományegyetem 

Amíg arról szóltak a hírek, hogy a közmunkások és a földmérők megrémültek egymástól a kukoricásban, vagy a fodrásztól törülközővel a fejükön kilépő asszonyokra hívtak rendőrt, vagy a miniszterelnök arról beszél, hogy mi nem vagyunk kevert fajúak, és nem is akarunk azok lenni, a szegedi szökőkutas fürdést bemutató képek többet mondanak, mint amit megörökítenek.

„Évről évre nő a külföldi hallgatók száma a Szegedi Tudományegyetemen. A 2022/23-as tanévben 115 országból közel 5000 külföldi hallgató folytatja tanulmányait az SZTE valamely képzésén” – lehet olvasni egy fénykép alatt, a kiállításon, amely a Szegedi Tudományegyetem József Attila Tanulmányi és Információs Központjában nyílt meg kedden. Az egyetem honlapján és nyomtatott kiadványaiban megjelent sajtófotók a Dugonics téri ünneplés mellett komoly eseményeket, a kutatást, a gyógyítást és az oktatást, az egyetem mindhárom munkáját dokumentálják. A képek között állva Bene Tamás nemzetközi és közkapcsolati igazgató megköszönte a jelenlévő újságíróknak, stáboknak az egész éves munkáját, külön a kellemetlen kérdéseket is, és arról beszélt, a szabad sajtó napja alkalmából jó megállni, beszélgetni, erre máskor nincs idő. Tényleg érdemes, arról is, hogyan változik a képek szerepe a valóságot értelmező közbeszéd változása miatt. Ha nem is beszélni róla, de látni, milyen pillanat az, amikor az inszinuációval – olyat mondani másvalakiről vagy másokról, ami nem igaz –, ami a közösség összetartásának fokozása érdekében épp kívánatosnak számít, esetleg csak egyszem fotó áll szemben. Olyan kép, amely nem is válaszol konkrétan a hazugságra, csak lazán a fényes papírra dobja, becsomagolja, mérlegre teszi.

Érdemes látni, miképpen alakult a viszonyunk a fotókhoz az utóbbi években. Miért nézünk meg aprólékosabban egy telefonnal lőtt képet is, és miért rakunk félre mindent, ha elénk kerül egy igazi kép, akár egy protokollesemény váratlan pillanata, amelyen minden részlet fontos, az emberek ruhája, arckifejezése, gesztusa, félbemaradt mozdulata.

A visszahúzott kéz: a rektorhelyettes gratulálna a következő újdonsült doktornak, aki meghajlással jelzi, hogy a kézfogás most elmarad, nem érinthetik meg egymást. A jó képen látszik, mi történt eddig, és sejthető, mi fog történni ezután.

Világos, hogy nem kell félreértenünk egymást, és haragudni sem muszáj.

 
Doktoravató ünnepség a Szegedi Tudományegyetemen.
Fotó.Kovács-Jerney Ádám 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Madarak és angyalok

  • - turcsányi -

Nehéz megmondani, hogy mikor mondtak fel az angyalok. Már akkor, amikor Wim Wenders folytatni merészelte a Berlin felett az eget (Távol és mégis közel, 1993)? Vagy csak 1998-ban lett elegük, amikor meglátták magukat az Angyalok városa című filmben – a Berlin felett az ég e remake-jét Nicolas Cage-dzsel? Az biztos, hogy Los Angelesből eztán szedték a sátorfájukat. De senki nem pótolhatatlan, L. A. pedig különösen nem maradhatott efféle égi szárnyasok nélkül.

„A legszívesebben hallgatok”

Kurtág György a magyar kultúra állócsillaga, kincse, élő klasszikusa, a magyar művészeti hagyomány nagy tradíciójának megszemélyesítője egy olyan korszakban, amelyben ez a hagyomány igencsak ingatag lábakon áll. Ha nyilvánosan megszólal a 98 éves mester, az maga az esemény.

Annyira nem sötét

A legutóbbi Pearl Jam-lemez, a 2020-as Gigaton hosszú, hétéves várakozás után jelent meg, így sokan örülhettek, hogy a zenekar hamarabb elkészült a tizenkettedik albumával, amely a Dark Matter címet viseli.

Dél csillagai

A Budapest JazzFest cégére alatt, a közel három héten át zajló hetvenhat koncert minden bizonnyal a legnagyobb magyar jazzfesztivál, de ennél figyelemre méltóbb, hogy huszonnégy országból érkeztek a zenészek. Megragadtuk a lehetőséget, hogy egy török triót és egy szárd együttest hallgassunk meg.

Ma senki se nyer

Emlékeznek, mikor volt köztársasági elnök Mádl Ferenc? Nos, Orbán Viktor első miniszterelnöksége idején. A díszlet és az időnként felhangzó Ki nyer ma? című rádióműsor szignálja segít behatárolni, hogy a közelmúltban járunk, de az elnök neve az egyetlen konkrét utalás, amelyből kikövetkeztethetjük, milyen évet is írunk (majdnem) pontosan.

Gázlánggal fűtünk

Az év szaván vitatkozhatunk, de korunk szava bizonyosan a nárcisztikus. Ha valaki megbánt minket, vagy akár csak nem hajlandó részt venni az önbecsmérlés társadalmilag elvárt aktusában, máris megkapja, hogy „mekkora nárci”.

Újragondolt fintorok

Szabó Eszter sajátos, jellegzetes figurái középkorú és idősödő nők. Morcosak, egyked­vűek. Nyúzottak és fáradtak. Grimaszolnak, duzzognak. Olykor járókerettel sétálnak, máskor két hatalmas herezacskót vonszolnak maguk után.

Választhat szegény

„Köszönöm, hogy Önökkel tölthettem egy napot!” – írta tavaly februári Facebook-bejegyzésében Novák Katalin, amikor látogatást tett Tiszabőn, a legszegényebbek közé sorolt falvak egyikében.