Viszik az egyházak az önkormányzati ingatlanokat

Az úr szerény szolgái

Belpol

Egy múlt év végi törvénymódosítás értelmében az egyházak megigényelhetik azon önkormányzati ingatlanok tulajdonjogát, amelyeket fenntartóként működtetnek. A jogszabály nem hagy semmi lehetőséget a településeknek, amelyek így több százmilliós, esetenként milliárdos vagyonvesztéssel számolhatnak.

„Ezt a mostani átadást soha nem fogom aláírni, ha bilincsben visznek el, akkor sem. Nem erre tettem esküt, hanem ennek ellenkezőjére, a település értékeinek megőrzésére” – a békésszentandrási polgármester Facebook-bejegyzése a hét végén végigfutott az interneten. Sinka Imre azután posztolt, hogy megkapta a Szeged-Csanádi Egyházmegye levelét, amelyben a katolikus egyház bejelenti, hogy átvenné a település iskoláját és óvodáját, azok minden felszerelésével. Tavaly decemberben az Országgyűlés fideszes kétharmada és a Jobbik olyan jogszabály-módosítást fogadott el Semjén Zsolt kezdeményezésére, amelynek értelmében az egyházak 2023. február 28-ig olyan állami, önkormányzati épületek tulajdonjogára is bejelenthetik az igényüket, amelyek soha nem voltak egyházi birtokban. Az egyetlen feltétel, hogy a kiszemelt ingatlanban a kérelmező egyház – vagy ahhoz kapcsolódó úgynevezett belső jogi személy, mondjuk egy szerzetesrend – hitéleti, szakrális vagy köznevelési feladatot lásson el. A törvénymódosítás így nemcsak a kilencvenes évek egyházi kárpótlását emeli újabb szintre, de mintegy lezárja azt a folyamatot is, amelyet 2010 után erőszakoltak ki az Orbán-kormányok a világi közoktatás és az önkormányzatiság folyamatos leépítésével. A finanszírozás visszavágásával számos település arra kényszerült ugyanis, hogy – az ingatlanok tulajdonjogának megtartása mellett – iskolái vagy óvodái fenntartójának valamelyik egyházat kérje föl. Az egyházi fenntartású és irányítású oktatást ugyanis az Orbán-kormányok kiemelten támogatják mindmáig. Sinka Imre bejegyzése egyébként ezt az epizódot is fölidézi: „Az egészből hosszas gondolkodás után sajnos azt a következtetést kellett levonnom, hogy 11 évvel ezelőtt én és az akkori testületem komoly hibát követtünk el, amikor átadtuk az iskolát, meggyőzve a települést, hogy ez jó lesz mindannyiunknak. Ezért vállalom a felelősséget.”

Vác önkormányzata is közleményben jelezte, hogy súlyos vagyonvesztés elé néz, miután az Északpesti Református Egyházmegye levélben értesítette őket, hogy igényt tart a város tulajdonában lévő, de az egyházmegye fenntartásában működő szakközépiskolára. Nem sokkal később a katolikus Váci Egyházmegye is bejelentette, hogy egy óvoda tulajdonjogát kéri térítésmentesen a várostól. A szakközépiskolát az önkormányzatnak építette az állam a rendszerváltás után, ám most az önkormányzatnak még csak mérlegelési lehetősége sincs.

Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Péter polgármester február 19-i, vasárnap esti videójában arról számolt be a Délmagyar tudósítása szerint, hogy két szervezet, a Domonkos Nővérek, valamint a Hódmezővásárhely-Ótemplomi Református Egyházközség pályázatot nyújtott be ingatlanok átvételére. Márki-Zay tárgyalásokat kezdeményezett, hogy ne ingyen vegyék tulajdonba az épületeket, továbbá kijelentette, kárpótlás nélkül elvenni az önkormányzat vagyonát ellentmond a jogállami elveknek, Hódmezővásárhely százmillióktól esne el. Találtunk két képviselő-testületi dokumentumot is, amely arra utal, hogy az egyházi ingatlanlenyúlási szándék máshol is megjelent: Felsőzsolca képviselői arról szavaztak február 24-én, hogy az Egri Főegyházmegye vizsgálja felül egy általános iskola, egy tornaterem és a hozzá tartozó udvar tulajdonba vételére vonatkozó igényét. Továbbá felhatalmazták Szarka Tamás polgármestert, hogy tárgyaljon a fenntartó egyházzal, hogy utóbbi vonja vissza az igényét. A kormánypárti vezetésű Berettyóújfalu az ellenkező utat járja: a február 16-án jegyzett határozati javaslat szerint a Tiszántúli Református Egyházkerülethez kerül egy két tanítási nyelvű általános és alapfokú művészeti iskola, Muraközi István polgármestert pedig felhatalmazza a képviselő-testület az ingyenes tulajdonátruházási szerződés megkötésére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.