Könyv

Elszáradt arcok

Bódi Péter: Hype

Kritika

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Nincs elbeszélő, csak mindenható válogató, aki csetüzeneteket tesz egymás mellé, ezekből alakul a csetregény. A legtöbb szereplő egyetemista vagy önkéntes munkás, illetve öcs, ikertestvér, partner. Borisz, Elek, Jácint, Andrea és a többiek legfontosabb programja az olasz egyetemi városban a drogozás és az ivás más kelet-európaiakkal, olykor kis-ázsiai­akkal. Ismerkedés narkózás közben, szex és ritkán városnézés, szétcsapott állapotban: „Megvártuk míg becsavar a sav majd elmentünk a kapucinus kriptába, ahol több száz múmia pihen egy föld alatti folyosórendszerben. Elszáradt, kétszáz éves arcokkal néztünk farkasszemet…”

Máskor fürdenek a tengerben, filmet forgatnak vagy magyarázatot keresnek arra, hogy miért alakul így az életük, ahelyett, hogy az ottlétük hivatalosan támogatott célja szerint kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat építenének. A csetüzeneteik nagyrészt ezekről a sztorikról szólnak, csak érintőleg a tanulmányaikról, munkájukról, az „univerzum nagy kérdéseiről”, „meg a többi kozmikus faszságról”. Vagy arról, hogy mi van ezzel „a lélek a mennybe jut” dologgal. Olyanokon merengenek, hogy a demensként meghalt emberek leépült vagy fiatalkori agyukkal születnek-e újjá, vagy az áll-e, hogy „a mi kis csökönyös érzékszerveinkkel a világegyetemnek csak egy egészen apró darabkáját látjuk, és ebből következtetünk (valszeg full hibásan) a többire.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.