A Tiszán északról dél felé haladva, 1959-ben adták át az első vízlépcsőt Tiszalöknél, majd 1973-ban Kiskörénél. Ezután a csongrád-bokrosi következett volna 1974-ben, el is kezdték, de félbehagyták az építkezést.
Még délebbre, Jugoszláviában viszont 1976-ban üzembe helyezték a törökbecsei duzzasztót, amelynek nagyjából Csongrádig ér a vízvisszatartó hatása. A kérdésre, hogy kell-e duzzasztani a Tiszát, és a csongrád-bokrosi művet is meg kell-e építeni, a különböző szakmák és tudományok képviselői eltérő válaszokat adtak az utóbbi ötven évben.
A hajózás és az öntözéses gazdálkodás szempontjából nagyon jó lenne, de a biológusok jellemzően ellene vannak, mert végleg átalakítaná a Tiszát. A földrajztudós ugyanakkor nem ellenzi, azon az alapon, hogy a folyó a szabályozások miatt is egyre mélyebbre vájta a medrét, ezzel a környező területek talajvízszintjét is elszívja, ami különösen száraz időszakokban szembetűnő.
A politika hozzáállását a szakmai érvek és az esős vagy száraz évek mellett a helyi és országos erőviszonyok is befolyásolják.
A csongrádiak és a környékbeliek viszonya ehhez az ötvenéves tervhez ellentmondásos. Abban a különböző pártállásúak mindig egyetértettek, hogy az eredeti tervek alapján, Csongrád-Bokrosnál, tehát a várostól északra lenne jó megépíteni a vízlépcsőt – ezt az álláspontot a város korábbi fideszes országgyűlési képviselője, Vincze László is képviselte, de a kormány eddig nem támogatta. Most viszont már „beszélnek róla”, igaz, konkrétumok nélkül.
Áder János korábbi köztársasági elnök tavaly ősszel a Kék bolygó című podcastben a vízvisszatartó vízgazdálkodásról faggatta Lovas Attilát, a Közép-Tiszavidéki Vízügyi Igazgatóság igazgatóját, és a beszélgetésben Áder János hozta szóba, vajon érdemes-e napirendre venni a csongrádi vízlépcső, tározó megépítését. Lovas Attila úgy felelt, minden lehetőséget meg kell vizsgálni, és komplexen kell gondolkodni.
Nagy István agrárminiszter november végén az InfoRádió Aréna című műsorában azt vetette fel, hogy társadalmi egyeztetést lenne célszerű folytatni arról, megemeljék-e a Tisza vízszintjét „valahol Csongrád táján” egy „fenékküszöbbel”, Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója pedig azt mondta, hogy ilyen beavatkozásra szükség lenne a folyón, mert „növelni kell a rendelkezésre álló potenciális vízkészletet”. Hozzátette, ha a hajózás szempontjából nézzük a dolgot, egy fenékküszöbön nem megy át a hajó, akkor zsilip is kell, és „ezek azok a technikai kérdések, amiket az igények alapján mérlegelni kell”.
Csongrádon most attól tartanak, a miniszter azért nem Csongrádot mondott vagy Csongrád-Bokrost, hanem úgy fogalmazott, hogy „Csongrád táján”, mert létezik egy öntözési lobbi, amely a várostól délre szeretné megépíttetni a duzzasztót, már a Hármas-Körös torkolata alatt. Ennek az lehet az értelme, hogy így a Hármas-Köröst is vissza tudnák duzzasztani, és több vizet tudnának pumpálni a Körösből a Kurcába, ami ellátná öntözővízzel a Körös-Maros közét.
Ezt a csongrádi politikusok azért nem szeretnék, mert a városhoz tartozó szakaszon is duzzasztott lenne a vízszint, állandó belvíztől tartanak a mélyebben fekvő területeken, és az is nyilvánvaló lenne, hogy a magasabb állandó vízszint miatt állandóan víz borítaná be a Körös-toroki homokpadot, amely mellé az elmúlt évtizedekben egész üdülőfalu épült, illetve fesztiválhelyszín is.
Bár arról egyelőre szó nem volt, hogy valahol elő is készítik a beruházást, vagy hogy már meglennének a konkrét tervek, esetleg eldőlt volna, melyik helyszínen kezdik az építkezést, Csongrád képviselő-testületében riadót fújtak. És ennek oka – ahogy Murányi László önkormányzati képviselő (Összefogás Csongrádért Egyesület) január 26-i napirend előtti hozzászólásából kiderül – nem üldözési mánia, hanem keserű tapasztalat.
Murányi tételesen sorolta azokat az eseteket, amikor városa az érdekérvényesítő harcban a rövidebbet húzta. Eredetileg Csongrád volt Csongrád megye központja, aztán az ötvenes években a járásközponti rangot is elvették tőle, átvitték a Tisza túloldalán lévő nagyobb városba, Szentesre, ami miatt sok ügyet csak ott lehet elintézni. Jellemző – sorolta a képviselő –, hogy
- míg Csongrádon három tízemeletes ház épült a szocializmus idején, Szentesen tizenhárom;
- a legtöbb pártállami és egyéb vezetőt importálták ide;
- nemrég szóba került az is, hogy a városi rendőrkapitányságot is megszüntetik, és csak őrs lesz helyette;
- a Tesco sem fejezte be itt az elkezdett üzletét;
- a KLIK-et se szó, se beszéd fölszámolták, Szentesen intézik a helyi iskolák ügyét, és már a tagintézmény-vezetői kinevezésekhez sem kérik ki a város véleményét;
- az országos tűzifaosztásból is kimaradt Csongrád, pedig a képviselője, Farkas Sándor agrárminiszter-helyettes – történetesen Szentesnek is képviselője – volt a felelőse ennek a területnek.
„Mi mindig bókoltunk, mindig megköszöntünk mindenkinek mindent, hálálkodtunk, hogy van villany, van gáz Csongrádon” – mondta Murányi, érzékeltetve, hogy máshol ez természetes. Mindezek fényében aggasztó a képviselő szerint, hogy úgy tudja, a vízlépcső ügyében is megvan az a tervváltozat, amely a papíron 16 ezer lelkes Csongrádnak rossz lesz, és félő, hogy azt fogják elfogadni.
Tovább növeli az aggodalmát, hogy egy fórumon, ahol Farkas Sándor országgyűlési képviselőnek, miniszterhelyettesnek kérdést tettek fel a vízlépcső ügyében, kitérő választ adott. (A Magyar Narancs is megkérdezte a miniszterhelyettest erről, ám egyáltalán nem válaszolt.) Ezért Murányi arra kérte a testületet – egyetértésben Gyovai Gáspár fideszes alpolgármesterrel –, hogy szavazzanak meg egy állásfoglalást, és juttassák el mindenhová, ahová kell, a miniszterelnök titkárságára is, arról: a csongrádiak a csongrád-bokrosi terv mellett állnak. A testület megszavazta az állásfoglalást.
Bedő Tamás független polgármester Murányi szavaihoz annyit tett hozzá, hogy amikor a város rendezési tervét készítették, abban már kinyilvánította az akaratát a testület, hogy a vízlépcsőt Csongrád-Bokrosnál tartja megvalósíthatónak. Erről Bedő már nyilatkozott a napokban a Szentes Televízióban és a Hajnaltáj című rádióműsorban is. „Hogy ez mire lesz elég, nem tudjuk” – tette hozzá a polgármester, érzékeltetve, a vízlépcsőépítés nyilván állami beruházás lesz, nem városi. Ha a város kérésével szemben mégis Csongrád alá viszik – azaz Bedő szerint „győz az öntözési lobbi” –, akkor a Tisza medre a városnál tényleg színig tele lesz, és
eltűnik a homokpad, vagyis „kioffolják Csongrád legnagyobb idegenforgalmi vonzerejét”.
Emellett a város mélyebben fekvő területein, ahol esős időszakban mindig volt belvíz, úsznának a kertek, ez Bökény városrészt is érintené. Annak idején nem véletlenül a város fölé tervezték a műtárgyat és kezdték el fölhúzni az alépítményeket.
Bedő bejelentette, az állásfoglalás mellett előterjesztést is készítenek, amelyben alaposabban érvelnek az eredeti helyszín mellett az öntözés mellett a településszerkezet, a belvízvédelem szempontjait is figyelembe véve. Gyovai Gáspár alpolgármester ehhez azt tette még hozzá, hogy a Körösön annak idején szintén elkezdtek építeni egy duzzasztót, a bökényit, amit csak be kellene fejezni. Ha pedig a Hármas-Körös vízhozama nem lenne elég a Körös-Maros közének öntözéséhez, a Csongrád-Bokrosnál épülő duzzasztótól egy csatornán lehetne vizet vinni a Körösökbe.
Csongrádon február elsején civil szervezetet alakítottak Csongrádi Tiszáért Egyesület néven annak érdekében, hogy így is megjelenítsék a város érdekét ebben a kérdésben. Az alakuló ülésen Murányi sarkosabban fogalmazott a város alatti duzzasztás tervével kapcsolatban: „ekkora pofátlanságot nem lehet megcsinálni velünk” – mondta a veterán képviselő. Az egyesület létrehozói tervezik, hogy duzzasztóügyben lakossági fórumot is rendeznek.
