Szeméthalmok jelzik, mennyien jutnak át a határkerítésen

Mesél az erdő

Belpol

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.

Mi az az élethelyzet, amikor sok ember egyszerre eldobja az összes holmiját? Az ásotthalmi erdőbe gombáért járó szegedi kérdésére a helybeli vadász ad választ: „A csapdát kezeltem, amikor tőlem száz méterre megállt az erdei úton egy furgon. Kirohantak egy csomóan az erdőből, nyomultak be, és közben repült a hátizsák, a hálózsák, a kabát. Azért dobták el, hogy minél többen beférjenek a kocsiba.”

Ezek a jelenetek korábban közvetlenül a határ környékén zajlottak le. A kerítés megépítése nyomán változott a módszer, amellyel az embereket átjuttatják Magyarországra (lásd: Félelem és akciós létra Horgoson, Magyar Narancs, 2021. november 25.). Akik átértek, azok megbeszélt útvonalakon haladnak tovább, jellemzően a sűrű erdőben, olykor felvezető kalauzolásával. Egy-egy helyen, a földút közelében várakoznak éjjel, amíg értük nem jön a sofőr (lásd: Csak a sofőr ül, Magyar Narancs, 2022. május 5.). Sietni kell, mert a rendőrök is igyekeznek, próbálják feltartóztatni az embereket, az autót – ha sikerül, a sofőrt őrizetbe veszik. A többieket, mivel nem tudják igazolni, hogy legálisan tartózkodnak Magyarországon, az eljárás után visszakísérik a határzárhoz, Szerbiába. Idő kérdése, mikor próbálkoznak újra.

Hosszú útra jó cipő

Január 27-én Ásotthalom mellett, az Irodasori ABC-nél lévő úton befelé menet egy-két PET-palackon kívül alig látni hulladékot az út mellett. A vadászkamara, a vadásztársaságok és a környékbeli önkormányzatok által hívott önkéntesek december 4-én szedték itt össze a szemetet. „Elsősorban a piacos oldalon gyűjtöttük” – mondja a kísérőnk. Vagyis ott, ahol mindenki látja. Az erdei földutakon járva fél óra után már sokfelé szembetűnnek a fehér foltok a fák között. Az éjjel lehullott vékony hóréteg a homokon, növényeken elolvadt, a műanyag felületeken nem. Ami fehér, az eldobált holmi. Mintha egy turkáló kínálata borult volna ki. Alig használt kabátok, vadonatúj hálózsákok, kifogástalannak látszó, erős hátizsákok hevernek a mindennapi élettel együtt járó szemét, ételes zacskók, konzervdobozok mellett. A hátrahagyott cipők között vannak nagyon kopottak. Aki hosszú útra megy, tudja, hogy sokat kell gyalogolnia, lehetőleg jó cipőben indul.

„És ezt már valaki átválogatta – mondja a vadász –, amikor gyűjtöttünk decemberben, nyilvánvaló volt, hogy több százezer forintot lehetne keresni abból, ha a használható holmit eladnánk, Nike és Adidas holmik is vannak. Egészségügyi megfontolásból kesztyűben mindent zsákba szedtünk. Mi két harminckét köbméteres konténert pakoltunk tele. Nem győzzük. Ez, de a határőrizet is olyan munkának látszik, mint zsákkal pincébe hordani a fényt.”

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk