Kiss Annamária

Nehéz Magyarországon független színházat csinálni, ez az előadás pedig kemény látlelete ennek az állapotnak.

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

Már az elején világos, hogy a színeknek jelentőségük lesz. A gárda egyik fele piros és fehér ruhát visel, vannak, akik talpig pirosban játszanak, mint az életre kelt Mefisztó (Szacsvay László) is (jelmez: Nagy Fruzsina). A hatalom kiszolgálói, a megalkuvók púderrózsaszínben virítanak.

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Budapest, a kétezres évek eleje, a zsidó kárpótlás végjátéka.

„Hosszú, hosszú gyerekkor volt az életem, amelyet egyedül a belőle keletkezett mű igazolhat” – írja Kertész Imre A néző (Feljegyzések 1991–2001) című kötetében.

Rusztikus, szabálytalan, barátságos a háttér, ott is kerekdednek érzékeljük, ahol minden négyszögletű. A színen feltűnő objektumok alkotórészei különállóak, guruló alapra épültek, így önálló életet élnek, ilyen Dzsepettó házának ajtaja is, ide-oda tologatják attól függően, hogy ki- vagy bemennek-e rajta épp.

Folyamatosan szól a techno, némi pszichedéliával keverve, a felvonásokat dalbetétek zárják le. Három felvonás, három dal, három különböző színész előadásában (zene: Bencsik Levente és Hunyadi Máté).

Ritkán pillanthatunk bele egy előadás elkészülésének folyamatába, pedig ez az alkotóknak is segítség lehet.

A kezek nélkül született főhős életét követve a szemünk előtt elevenedik meg a huszadik század második felének cseh történelme a prágai társulat vendégjátékában.

Az izraeli Hanoch Levin 1975-ben bemutatott méltán híres tragikomédiájának új interpretációjából pont az nem jön át, amitől izgalmas lenne a darabot épp most elővenni: az élni akarás ereje.

A remekművek az idén ismét megelevenedtek a köréjük rendezett kortárs szövegek által, ám most, ahogy az már az izgalmas nyitányból is kiderült, a tánc is fontos eleme volt a műsornak.