Sallai László

A One Directiont a brit X-Faktor műsorában rakták össze 2010-ben, de a kísérlet jól sikerült, és a következő években nagy szerepük volt a fiúbandák reneszánszában.

A Wave Pictures tagjai egy ezerlakosú angol faluból költöztek Londonba a 2000-es évek elején, és azóta több mint húsz nagylemezt jelentettek meg.

Az alapító basszusgitáros, Stuart David írta a memoárjában (In the All-Night Café), hogyan fulladt kis híján kreatív katasztrófába a skót Belle and Sebastian első lemezfelvétele a kilencvenes évek közepén.

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Josh Tillman 2012-ben néhány sikertelen lemezzel a háta mögött úgy döntött, hogy újraalkotja önmagát.

A brit Jason Pierce tagja volt a kultikus, neo­pszichedelikus zenét játszó Spacemen 3-nek, amelynek végvergődése idején, 1990-ben alapította meg a Spiritualizedot.

A kanadai Dan Bejar vezette zenekar már a tizenharmadik nagylemezénél tart, és ezek között elég nehéz két olyat találni, amelyek hasonlítanának egymásra.

A mostanra Brian Molko és Stefan Olsdal duójára fogyatkozott londoni Placebo több mint nyolc évig nem adott ki új lemezt, ami annak is betudható, hogy az előző két lemezük komoly alkotói válságról tanúskodott.

A punkzene minden bizonnyal nem a leginnovatívabb időszakát éli mostanság.

A sydney-i székhelyű, soknemzetiségű zenekar második nagylemeze, a 2017-es Go Farther in Lightness egészen tisztességeset robbant a megjelenése után.

A zenei újságíró és popzenész (Heaven Street Seven, Pegazusok Nem Léteznek) önéletrajzi elemekben bővelkedő regényének főszereplője Niedics Péter.