Sallai László

Elő­for­dul, hogy egy idősödő rocksztár azért készít feldolgozáslemezt, hogy alkotói és identitásválságát leplezze.

Néhány évvel ezelőtt Peter Buck, a 2011-ben feloszlott R.E.M. gitárosa vásárolt egy Lou Reedet ábrázoló festményt.

Mark Linkous a teljes ismeretlenségből vált egyik pillanatról a másikra az amerikai alternatív rock egyik meghatározó alakjává, amikor 1995-ben megjelent a szólóprojektjének tekinthető Sparklehorse első nagylemeze.

„Egy erősítő. Egy mikrofon. Egy ember. Megszámlálhatatlan fogós dallam” – így definiálja Dazy nevű, két éve létező projektjét a korábban számtalan punkzenekarban megfordult James Goodson.

„Mi nem egy popzenekar vagyunk” – jelentette ki ingerülten egy korai videó­klipjük nyitányában a brit The 1975 frontembere, pedig a trendi ruha, a rádióbarát hangzás és a szándékosan bugyuta refrén szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy egy popzenekart látunk.

A zenekar frontembere, Isaac Wood tavasszal, a második nagylemezük megjelenése előtt pár nappal robbantotta a bombát, hogy pszichés problémái miatt kilép a zenekarból.

Az idén ünnepelné 70. születésnapját a Clash legendás frontembere, aki 2002 végén hunyt el szívinfarktusban. A kerek évfordulóra jelent meg a 002: The Mescaleros Years című válogatás, az eddigi legteljesebb lenyomataként Joe Strummer utolsó alkotói periódusának.

A bostoni Pixies a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulójának egyik legfontosabb rockzenekara volt.

A 2020-as évek elejére a britpop nagy négyese közül a Suede maradt a nagy túlélő.

A nyolcvanas évek vége óta aktív zenekar a legnagyobb sikerét az 1993-as, sötét atmoszférájú Gentlemen című albummal aratta.

Tony Molina az egyperces dalok kaliforniai nagymestere.

Hiába lett a brit zenekarból arénákat megtöltő szuperprodukció, jó ideje nem sikerült igazán fontos albumot letenniük az asztalra. Ám új nagylemezükről, a Will of the People-ről azt állították a megjelenés előtt, hogy korszakos csúcsmű.