Dead Bob: Life Like

Nagyjából tíz éve volt az akkor már joviális nagypapák gyülekezetének tűnő NoMeansNo utolsó budapesti koncertje, nem sokkal később pedig fel is oszlott az együttes.

Több mint 30 éves pályafutásuk csúcspontja az 1989-es Wrong című lemez volt, de a jobb híján jazz-punkként vagy progresszív punkként kategorizált kanadai trió végig egyenletes színvonalon teljesített, és technikás, komplex, fekete humorral átszőtt zenéjük fájóan hiányzik az egyre retrográdabbá váló punkszcénából. A NoMeansNo aligha fog újra együtt zenélni és méltó követőjük sincs igazán, de az idén 61 éves dobos-énekes John Wright most megjelent szólólemeze némileg enyhítheti a hiányt, főleg úgy, hogy a Dead Bob alteregó is az együttes történetére utal.

A Life Like tulajdonképpen Wright kreatív nagytakarítása: van olyan szám, amely húsz éve várta a befejezést (White Stone Eyes); a Party of One-t eredetileg a Compressorhead nevű robotzenekarnak írta, amelynek ő a zenei rendezője. Van a lemezen a karantén alatt összeszüttyögött demó (No Tomorrows); a címadó dal pedig egy 1998-as NoMeansNo-dal újraértelmezése. Szinte minden hangszeren Wright játszott, így nincs meg az a „zenekar a próbateremben” hangulat, amely a korábbi anyagokra jellemző volt, de az anyazenekar műfaji határokat és konvenciókat nem tisztelő szelleme így is végig jelen van. A Life Like szerencsére nem válik kínos nosztalgiává, hanem egy friss, szórakoztató és kissé szelídebb variációja a NoMeansNo zenéjének.