Több mint 30 éves pályafutásuk csúcspontja az 1989-es Wrong című lemez volt, de a jobb híján jazz-punkként vagy progresszív punkként kategorizált kanadai trió végig egyenletes színvonalon teljesített, és technikás, komplex, fekete humorral átszőtt zenéjük fájóan hiányzik az egyre retrográdabbá váló punkszcénából. A NoMeansNo aligha fog újra együtt zenélni és méltó követőjük sincs igazán, de az idén 61 éves dobos-énekes John Wright most megjelent szólólemeze némileg enyhítheti a hiányt, főleg úgy, hogy a Dead Bob alteregó is az együttes történetére utal.
A Life Like tulajdonképpen Wright kreatív nagytakarítása: van olyan szám, amely húsz éve várta a befejezést (White Stone Eyes); a Party of One-t eredetileg a Compressorhead nevű robotzenekarnak írta, amelynek ő a zenei rendezője. Van a lemezen a karantén alatt összeszüttyögött demó (No Tomorrows); a címadó dal pedig egy 1998-as NoMeansNo-dal újraértelmezése. Szinte minden hangszeren Wright játszott, így nincs meg az a „zenekar a próbateremben” hangulat, amely a korábbi anyagokra jellemző volt, de az anyazenekar műfaji határokat és konvenciókat nem tisztelő szelleme így is végig jelen van. A Life Like szerencsére nem válik kínos nosztalgiává, hanem egy friss, szórakoztató és kissé szelídebb variációja a NoMeansNo zenéjének.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
