Sallai László

Josh Tillman 2012-ben néhány sikertelen lemezzel a háta mögött úgy döntött, hogy újraalkotja önmagát.

A brit Jason Pierce tagja volt a kultikus, neo­pszichedelikus zenét játszó Spacemen 3-nek, amelynek végvergődése idején, 1990-ben alapította meg a Spiritualizedot.

A kanadai Dan Bejar vezette zenekar már a tizenharmadik nagylemezénél tart, és ezek között elég nehéz két olyat találni, amelyek hasonlítanának egymásra.

A mostanra Brian Molko és Stefan Olsdal duójára fogyatkozott londoni Placebo több mint nyolc évig nem adott ki új lemezt, ami annak is betudható, hogy az előző két lemezük komoly alkotói válságról tanúskodott.

A punkzene minden bizonnyal nem a leginnovatívabb időszakát éli mostanság.

A sydney-i székhelyű, soknemzetiségű zenekar második nagylemeze, a 2017-es Go Farther in Lightness egészen tisztességeset robbant a megjelenése után.

A zenei újságíró és popzenész (Heaven Street Seven, Pegazusok Nem Léteznek) önéletrajzi elemekben bővelkedő regényének főszereplője Niedics Péter.

Leginkább a britpop-hullámhoz szokták sorolni a The Boo Radleyst, és legnagyobb slágerük, a Motownt megidéző és Tom Jones fúvósait is csatasorba állító 1995-ös Wake Up Boo! tényleg lehetne akár egy Blur-dal is.

Patrick Haggerty 1973-ban jelentette meg a Lavender Country debütáló lemezét, majd a kis példányszámban kiadott album szinte azonnal eltűnt a süllyesztőben, a frontember pedig szögre akasztotta a gitárt.

Az ausztrál alternatív rock legismertebb zenekara egyértelműen a Midnight Oil: hazájukban elképesztő rajongás veszi körül őket, a nyolcvanas évek második felében pedig sikerült Amerikát és Európát is meghódítaniuk.

Az amerikai Big Thief tagjaiból csak úgy ömlik a zene: 2019-ben fél év különbséggel két nagy sikerű lemezt is megjelentettek (U.F.O.F. és Two Hands), azóta pedig a négytagú zenekarból hárman is adtak ki szólóalbumot.