Visszhang: lemez

Kovacs: Child of Sin

Visszhang

Sharon Kovacs holland énekesnőnek nincsenek magyar felmenői, magyaros hangzású művésznevét a nevelőapjától kölcsönözte.

Orgánuma miatt előszeretettel hasonlítják őt Amy Winehouse-hoz, és ez az erősen útkereső hangvételű, de jelentős sikereket arató első nagylemeze idején (Shades of Black, 2015) nagyjából meg is állta a helyét. Az aktuális zenei trendekben eggyel jobban elmerülő folytatás, a 2018-as Cheap Smell is minden akart egyszerre lenni, de a most megjelent harmadik nagylemezére Kovacs egy sokkal zártabb, sötétebb és jobban felismerhető zenei világot teremtett.

A Child of Sin című albumon egyszerre köszön vissza a Brecht/

Weill-dalok hangulata, a klasszikus soul, a filmzenék világa és a 90-es évek elektronikus zenéje. A lemez legjobb számaiban, például a James Bond-betétdalnak is beillő Goldmine-ban, a bombasztikus Not Scared of Giantsben vagy az azonnal beragadó Bang Bangben ezek a zenei hatások szuperül kiegészítik egymást. Az album jól működik egységként, könnyedén gördül egyik szám a másik után, és van ugyan egy-két dal, amelyek kissé áldozatul esnek a frissen megtalált formulának (Motherless Child, Freedom), de ez sem rondít bele túlságosan az összképbe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.