Orgánuma miatt előszeretettel hasonlítják őt Amy Winehouse-hoz, és ez az erősen útkereső hangvételű, de jelentős sikereket arató első nagylemeze idején (Shades of Black, 2015) nagyjából meg is állta a helyét. Az aktuális zenei trendekben eggyel jobban elmerülő folytatás, a 2018-as Cheap Smell is minden akart egyszerre lenni, de a most megjelent harmadik nagylemezére Kovacs egy sokkal zártabb, sötétebb és jobban felismerhető zenei világot teremtett.
A Child of Sin című albumon egyszerre köszön vissza a Brecht/
Weill-dalok hangulata, a klasszikus soul, a filmzenék világa és a 90-es évek elektronikus zenéje. A lemez legjobb számaiban, például a James Bond-betétdalnak is beillő Goldmine-ban, a bombasztikus Not Scared of Giantsben vagy az azonnal beragadó Bang Bangben ezek a zenei hatások szuperül kiegészítik egymást. Az album jól működik egységként, könnyedén gördül egyik szám a másik után, és van ugyan egy-két dal, amelyek kissé áldozatul esnek a frissen megtalált formulának (Motherless Child, Freedom), de ez sem rondít bele túlságosan az összképbe.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
