Lemez

Kibontakozik lassan

John Cale: Mercy

Kritika

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

A könnyűzene iránt is rajongó Cale ott ismerkedett össze Lou Reeddel és Sterling Morrisonnal is, akikkel 1964-ben megalapította a Velvet Undergroundot. Az alternatív rockot kísérleti elemekkel ötvöző zenekart Andy Warhol futtatta, de a VU a maga korában nem volt kifejezetten sikeres. Ma viszont a rocktörténelem egyik alappillérének számít. Cale két nagylemezt készített a zenekarral, 1968-ra viszont annyira megromlott a viszonya Reeddel, hogy kiszállt.

Ezt követően szólókarrierbe kezdett, de rendszeresen készített filmzenéket is (Amerikai pszicho; Párizs ébred; Én lőttem le Andy Warholt), producerként pedig olyan fontos előadókkal és zenekarokkal dolgozott, mint Patti Smith, a Stooges, a Modern Lovers, a Squeeze, vagy a Happy Mondays. Az ő feldolgozásának köszönhető az is, hogy a megjelenésekor nem sok feltűnést keltő Leonard Cohen-dal, a Hallelujah világhírű lett, ugyanis a Cale-féle változat inspirálta a legendás Jeff Buckley-felvételt.

John Cale tizenhét szólólemezt készített az elmúlt öt évtizedben, és ezek annak ellenére konzisztens életművet alkotnak, hogy folyamatosan új inspirációkat keresett, és soha nem ragadt le egyetlen esztétikánál. A legki­emelkedőbb albumai közé a nosztalgikus hangulatú, kamarapopos Paris 1919 (1973), az ezt követő Fear (1974), a főleg billentyűsökre építő Music for a New Society (1982), és a szimfonikus zenekarral rögzített Words for the Dying (1989) tartozik. Andy Warhol halála után még Lou Reeddel is elásta a csatabárdot, és mentoruk emlékére 1990-ben, Songs for Drella címmel egy albumot is készítettek közösen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.