Lemez

Kibontakozik lassan

John Cale: Mercy

Kritika

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

A könnyűzene iránt is rajongó Cale ott ismerkedett össze Lou Reeddel és Sterling Morrisonnal is, akikkel 1964-ben megalapította a Velvet Undergroundot. Az alternatív rockot kísérleti elemekkel ötvöző zenekart Andy Warhol futtatta, de a VU a maga korában nem volt kifejezetten sikeres. Ma viszont a rocktörténelem egyik alappillérének számít. Cale két nagylemezt készített a zenekarral, 1968-ra viszont annyira megromlott a viszonya Reeddel, hogy kiszállt.

Ezt követően szólókarrierbe kezdett, de rendszeresen készített filmzenéket is (Amerikai pszicho; Párizs ébred; Én lőttem le Andy Warholt), producerként pedig olyan fontos előadókkal és zenekarokkal dolgozott, mint Patti Smith, a Stooges, a Modern Lovers, a Squeeze, vagy a Happy Mondays. Az ő feldolgozásának köszönhető az is, hogy a megjelenésekor nem sok feltűnést keltő Leonard Cohen-dal, a Hallelujah világhírű lett, ugyanis a Cale-féle változat inspirálta a legendás Jeff Buckley-felvételt.

John Cale tizenhét szólólemezt készített az elmúlt öt évtizedben, és ezek annak ellenére konzisztens életművet alkotnak, hogy folyamatosan új inspirációkat keresett, és soha nem ragadt le egyetlen esztétikánál. A legki­emelkedőbb albumai közé a nosztalgikus hangulatú, kamarapopos Paris 1919 (1973), az ezt követő Fear (1974), a főleg billentyűsökre építő Music for a New Society (1982), és a szimfonikus zenekarral rögzített Words for the Dying (1989) tartozik. Andy Warhol halála után még Lou Reeddel is elásta a csatabárdot, és mentoruk emlékére 1990-ben, Songs for Drella címmel egy albumot is készítettek közösen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.