Lemez

Változó évszakok

Weezer: SZNZ-sorozat

Kritika

Decemberben jelenik meg a Weezer együttes Vivaldi inspirálta lemezsorozatának utolsó darabja, a SZNZ: Winter című EP. Rivers Cuomo zenekarának 2022-es projektje az volt, hogy minden évszakban megjelentettek egy nagyjából 20 perces anyagot az egyes évszakok hangulatához illeszkedve, néhol a Négy évszak zenei motívumainak felhasználásával. (A címben szereplő sznz angolul kiejtve: seasons.)

Az ilyenfajta ambíciók nem állnak messze a kilencvenes évek eleje óta létező Weezertől, és jellegzetes stílusjegyeiket megtartva több olyan lemezt is készítettek, amelyen más műfajokból inspirálódtak. Ilyen volt a helyenként metálriffeket tartalmazó Maladroit (2002), a kortárs popzenei hangszereléseket használó Black Album (2019), a kamarapopos OK Human (2021), és az ugyanabban az évben megjelent Van Weezer, amely a klasszikus hard rock előtt tisztelgett.

Bár nem mindegyik ilyen jellegű kísérletük sikerült tökéletesen, e műfaji kitekintések összességében nem tesznek rosszat a Weezer egyívású zenei világának. Cuomo a kilencvenes évek közepén, már rocksztárként beiratkozott a Harvard klasszikus zeneszerzés szakára, ugyanakkor a dalszerzői világa alig változott az elmúlt harminc évben, és még mindig azon van, hogy megírja a világ legeufórikusabb powerpop-slágerét.

A Weezer diszkográfiájának megítélése nem egységes: a legradikálisabb rajongók a második lemez, a legendák övezte 1996-os Pinkerton után lecsatlakoztak a zenekarról. Néhány évvel ezelőtt például egy seattle-i férfi 10 millió dollárt akart összegyűjteni, hogy feloszlásra bírja a szerinte jó ideje csak alibiző zenekart. Nem sokkal később a Saturday Night Live egyik szkeccsében két család azon vitatkozott össze a karácsonyi vacsoránál, hogy nem kellett volna-e feloszlatni a Weezert rögtön a Pinkerton után, de a Matt Damon által játszott családapa megszállottan kitartott amellett, hogy ezután jött csak az igazán izgalmas korszak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.