Visszhang: lemez

White Lung: Premonition

Visszhang

Amikor a kanadai együttes 2010-ben kiadta az első nagylemezét, sokan a punk legújabb hullámáról és megmentéséről kezdtek el beszélni.

Azonban hiába dolgozták végig az évtized első felét, hat év alatt négy albumot megjelentetve, a remélt őrségváltás elmaradt, a punk élvonala ugyanolyan retrográd lemezeket készít, a White Lung pedig inkább üde színfolttá szelídült hipergyors dalaival, kaotikus gitártémáival és Mish Barber-Way énekesnő kiabálásával. A 2016-os Paradise után a lendület megtört, Barber-Way-nek gyermeke született, a Penthouse magazin (!) szerkesztője lett, a zenekar évekig nem koncertezett, így nem volt nagy meglepetés, amikor tavaly bejelentették, hogy a Premonition a White Lung utolsó lemeze.

Nehéz megfogalmazni, hogy mi hiányzik az új albumból: a korábbi stílusjegyek alig változtak, a dalok sem lassultak, Kenneth William ezúttal is kifejezetten innovatívan gitározik, mégis erőtlennek tűnik a korábbiakhoz képest. A Premonition öt éven keresztül készült, a felvételek többször félbeszakadtak, és talán ebből is adódik, hogy a korábbiakhoz képest sterilebbnek, mesterkéltebbnek tűnik a hangzás. Ami igazodik a mostani posztpunkdivathoz, de nem áll annyira jól a zenekarnak. Pár év múlva valószínűleg nem ez a kissé felemás, félszívvel készült lemez fog eszünkbe jutni a White Lungról, bár a hőskort valamelyest ez is megidézi, de a 2014-es Deep Fantasy sokkal inkább igazságot szolgáltat a zenekarnak, mint ez az album.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."