Visszhang: lemez

White Lung: Premonition

Visszhang

Amikor a kanadai együttes 2010-ben kiadta az első nagylemezét, sokan a punk legújabb hullámáról és megmentéséről kezdtek el beszélni.

Azonban hiába dolgozták végig az évtized első felét, hat év alatt négy albumot megjelentetve, a remélt őrségváltás elmaradt, a punk élvonala ugyanolyan retrográd lemezeket készít, a White Lung pedig inkább üde színfolttá szelídült hipergyors dalaival, kaotikus gitártémáival és Mish Barber-Way énekesnő kiabálásával. A 2016-os Paradise után a lendület megtört, Barber-Way-nek gyermeke született, a Penthouse magazin (!) szerkesztője lett, a zenekar évekig nem koncertezett, így nem volt nagy meglepetés, amikor tavaly bejelentették, hogy a Premonition a White Lung utolsó lemeze.

Nehéz megfogalmazni, hogy mi hiányzik az új albumból: a korábbi stílusjegyek alig változtak, a dalok sem lassultak, Kenneth William ezúttal is kifejezetten innovatívan gitározik, mégis erőtlennek tűnik a korábbiakhoz képest. A Premonition öt éven keresztül készült, a felvételek többször félbeszakadtak, és talán ebből is adódik, hogy a korábbiakhoz képest sterilebbnek, mesterkéltebbnek tűnik a hangzás. Ami igazodik a mostani posztpunkdivathoz, de nem áll annyira jól a zenekarnak. Pár év múlva valószínűleg nem ez a kissé felemás, félszívvel készült lemez fog eszünkbe jutni a White Lungról, bár a hőskort valamelyest ez is megidézi, de a 2014-es Deep Fantasy sokkal inkább igazságot szolgáltat a zenekarnak, mint ez az album.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.