Visszhang: lemez

White Lung: Premonition

Visszhang

Amikor a kanadai együttes 2010-ben kiadta az első nagylemezét, sokan a punk legújabb hullámáról és megmentéséről kezdtek el beszélni.

Azonban hiába dolgozták végig az évtized első felét, hat év alatt négy albumot megjelentetve, a remélt őrségváltás elmaradt, a punk élvonala ugyanolyan retrográd lemezeket készít, a White Lung pedig inkább üde színfolttá szelídült hipergyors dalaival, kaotikus gitártémáival és Mish Barber-Way énekesnő kiabálásával. A 2016-os Paradise után a lendület megtört, Barber-Way-nek gyermeke született, a Penthouse magazin (!) szerkesztője lett, a zenekar évekig nem koncertezett, így nem volt nagy meglepetés, amikor tavaly bejelentették, hogy a Premonition a White Lung utolsó lemeze.

Nehéz megfogalmazni, hogy mi hiányzik az új albumból: a korábbi stílusjegyek alig változtak, a dalok sem lassultak, Kenneth William ezúttal is kifejezetten innovatívan gitározik, mégis erőtlennek tűnik a korábbiakhoz képest. A Premonition öt éven keresztül készült, a felvételek többször félbeszakadtak, és talán ebből is adódik, hogy a korábbiakhoz képest sterilebbnek, mesterkéltebbnek tűnik a hangzás. Ami igazodik a mostani posztpunkdivathoz, de nem áll annyira jól a zenekarnak. Pár év múlva valószínűleg nem ez a kissé felemás, félszívvel készült lemez fog eszünkbe jutni a White Lungról, bár a hőskort valamelyest ez is megidézi, de a 2014-es Deep Fantasy sokkal inkább igazságot szolgáltat a zenekarnak, mint ez az album.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”