Sallai László

A bostoni Pixies a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulójának egyik legfontosabb rockzenekara volt.

A 2020-as évek elejére a britpop nagy négyese közül a Suede maradt a nagy túlélő.

A nyolcvanas évek vége óta aktív zenekar a legnagyobb sikerét az 1993-as, sötét atmoszférájú Gentlemen című albummal aratta.

Tony Molina az egyperces dalok kaliforniai nagymestere.

Hiába lett a brit zenekarból arénákat megtöltő szuperprodukció, jó ideje nem sikerült igazán fontos albumot letenniük az asztalra. Ám új nagylemezükről, a Will of the People-ről azt állították a megjelenés előtt, hogy korszakos csúcsmű.

Magnóval felvett első lemezei idején valószínűleg kevesen gondolták, hogy a fahangú, erősen közepes tábortűzi gitározást produkáló John Darnielle több évtizeden keresztül meghatározó figurája lesz az amerikai alternatív rocknak.

A kanadai zenekar a megalakulása után évekig parkolópályán állt.

A Fekete Zaj Fesztivál első napjának egyik fő fellépője a japán noise-punk legenda volt.

Az ezredforduló rádióbarát pop-rockja nem ciki többé: eddig sem volt meglepő jelenség a popkultúrában, hogy jellegzetes hangzások újra divatba jönnek, de az kevésbé tipikus, hogy a mostani célközönség nagyrészt nem élt a megidézett korszakban.

Noha a dél-koreai popzene letarolta a világot az elmúlt évtizedben, a más stílusokban dolgozó koreai zenekarok nem váltak sokkal láthatóbbá.

Az idén készült el a Meet Me in the Bathroom című dokumentumfilm, amely az azonos című könyv alapján a 2000-es évek elején újjászülető New York-i indie rock-szcéna történetét dolgozza fel.