A Denim földbe állása után 1999-ben Go-Kart Mozart néven indított kvázi szólóprojektet, amelynek most jelent meg az ötödik nagylemeze, bár annyi változás történt, hogy Lawrence a zenekarát időközben átnevezte Mozart Estate-re. Különösebb változást azonban ez nem hozott, a zene ugyanaz maradt: elektropopos barkácspopdalok ironikus szövegekkel. Lawrence a Go-Kart Mozartot indulásakor „a világ első B oldalas zenekaraként” jellemezte, és annyiban találó ez, hogy valóban van valami olcsóságérzet az egész produkcióban. Ugyanakkor a Go-Kart Mozart lemezei nagyon szórakoztatók tudnak lenni, elég csak a legutóbbi anyagra gondolni (Mozart’s Mini-Mart, 2018). A most megjelent Pop-Up! Ker-Ching!… konceptalbum, ami a konzumizmus és a vásárlás témáját járja körbe és illeszkedik a korábbi lemezekhez: ezúttal is vannak rajta obskúrus feldolgozások, újrafelhasznált saját dalok és könnyen megjegyezhető, kántálható refrének. Kicsit olyan, mint egy bizarr revüműsor, ahol a nagyzenekar helyét átvette egy Casio-szintetizátor, és vannak ugyan kiváló dalok, de helyenként kifejezetten idegesítő; talán túlságosan idomult a zene a kapitalizmuskritikus témához. Bárhogy is van, a Pop-Up!… tűnik a leggyengébb lemeznek Lawrence eddigi életművéből.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
