Évekkel később azonban egy Sleaford Mods-koncert akkora hatással volt rá, hogy felvette a Billy Nomates nevet, és szólókarrierbe kezdett. Innentől kezdve a történet mesébe illő: zenéit elküldte a Sleaford tagjainak, akik felkarolták, s ennek köszönhetően Nomates a 2020-as debütáló lemezét a Portishead-tag Geoff Barrow produceri felügyelete mellett vehette fel.
Az énekesnő nagy lendülettel rúgta be az ajtót No című bemutatkozó dalával, de az első nagylemezen nem sikerült igazán kilépnie patrónusainak árnyékából. Kölcsönvette a Sleaford Mods klausztrofób, minimalista hangszerelését és Jason Williamson köpködős-ugatós énekstílusát, s bár volt rajta néhány kiemelkedő szám, inkább egy jól sikerült stílusgyakorlat maradt. Most megjelent második albumán viszont a saját útját kezdte járni: a ritmikus szövegmondás a múlté, bátran használja a hangját, dalaiban pedig egyre erősebben jelen van a klasszikus popzene.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
