Visszhang: lemez

Billy Nomates: CACTI

Visszhang

A brit Tor Maries huszonévesként több zenekarban is megfordult, de ezek a próbálkozások rendre kudarcot vallottak, így hátat fordított a zenélésnek, és civil állás után nézett.

Évekkel később azonban egy Sleaford Mods-koncert akkora hatással volt rá, hogy felvette a Billy Nomates nevet, és szólókarrierbe kezdett. Innentől kezdve a történet mesébe illő: zenéit elküldte a Sleaford tagjainak, akik felkarolták, s ennek köszönhetően Nomates a 2020-as debütáló lemezét a Portishead-tag Geoff Barrow produceri felügyelete mellett vehette fel.

Az énekesnő nagy lendülettel rúgta be az ajtót No című bemutatkozó dalával, de az első nagylemezen nem sikerült igazán kilépnie patrónusainak árnyékából. Kölcsönvette a Sleaford Mods klausztrofób, minimalista hangszerelését és Jason Williamson köpködős-ugatós énekstílusát, s bár volt rajta néhány kiemelkedő szám, inkább egy jól sikerült stílusgyakorlat maradt. Most megjelent második albumán viszont a saját útját kezdte járni: a ritmikus szövegmondás a múlté, bátran használja a hangját, dalaiban pedig egyre erősebben jelen van a klasszikus popzene.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.