Visszhang: lemez

Guided By Voices: La La Land

Visszhang

Robert Pollard hatvan felett sem képes lassítani. 

Az általa vezetett Guided By Voices a 2012-es újjáalakulása óta a 21. stúdiólemezét adja ki, ami még a legendásan termékeny dalszerző esetében is egészen feszes munkatempónak számít. A GBV csúcslemezei a 90-es évek közepén jelentek meg (Alien Lanes; Bee Thousand), és kicsit olyanok, mintha hanyagul összeállított válogatáskazetták lennének: a bombasztikus indie-slágerek között diktafonnal felvett zajok, töredékben maradt próbatermi csörömpölések is megférnek. A lo-fi megszólalást részben maga mögött hagyta azóta a zenekar, de a sokszínűség továbbra is jellemző rájuk.

Az nem állítható, hogy Pollard esetében soha nem megy a mennyiség a minőség rovására, de kevés olyan hatvanas éveiben járó rockzenész van, aki ennyi idő után sem nosztalgiázik, hanem folyamatosan építgeti be aktuális kattanásait a zenekarának világába. A most megjelent La La Land sem szakad el radikálisan a GBV legutóbbi lemezeinek hangulatától: ismét vannak kikacsintások a klasszikus progresszív rock felé, kifejezetten melankolikus pillanatok, és hagyományosabb GBV-dalok is, és ezúttal is az utóbbiak sikerültek a legemlékezetesebbre (Ballroom Etiquette; Cousin Jackie).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.