Visszhang: lemez

Bruce Springsteen: Only the Strong Survive

Visszhang

Elő­for­dul, hogy egy idősödő rocksztár azért készít feldolgozáslemezt, hogy alkotói és identitásválságát leplezze.

Bruce Springsteen bizonyosan nem tartozik ebbe a körbe; a huszonegyedik stúdiólemezénél tartó zenész olyan tempóban dolgozik hetvenen túl is, mint fiatalkorában, és azt is fontos hozzátenni, hogy eddigi egyetlen ilyen kísérlete, a Pete Seeger előtt tisztelgő We Shall Overcome: The Seeger Sessions (2006) az életmű legmegbecsültebb darabjai közé tartozik. Ezúttal nem egyetlen dalszerző világát idézi meg Springsteen, hanem javarészt a 60-as, 70-es évek soul/r’n’b dalaiból válogatott. A koncepcióhoz nem ragaszkodott nagyon mereven, így a Four Tops-, a Temptations-, a Ben E. King-dalok mellett van például szerzemény a 80-as évekből is, de belefért a feketének vagy soulnak sem igazán mondható Walker Brothers legnagyobb slágere is.

A kultúrmisszió tisztaságát erősíti az a tény is, hogy a lemez nagyobbik felét kevésbé ismert dalokból válogatta össze. Springsteen vállaltan múltidéző örömzenét akart erre a lemezre, és tisztelettel viseltetett tárgya iránt: a hangszereléseken nem változtatott, nem modernkedte össze őket, és két dalban még a legendás Sam & Dave duó egyik fele, Sam Moore is vendégeskedik. Az Only the Strong Survive kellemes hallgatnivaló, és a több mint ötvenéves dalok úgy is remekül működnek, hogy nyilván Springsteen hangbeli képességei szerények az eredeti énekesekhez képest, de aki tisztán csengő énekszóra vágyik, az amúgy sem Bruce Springsteen-lemezeket fog vásárolni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.