Film

Öt fejezetben

This Is Sparklehorse

Kritika

Mark Linkous a teljes ismeretlenségből vált egyik pillanatról a másikra az amerikai alternatív rock egyik meghatározó alakjává, amikor 1995-ben megjelent a szólóprojektjének tekinthető Sparklehorse első nagylemeze.

A többnyire középtempós dalok kísérteties és elidegenedett hangulatát a suttogásszerű énekhang, a rádiós zajok és a kiábrándult dalszövegek segítségével teremtette meg, amelyek Linkous védjegyei maradtak a még hátralévő másfél évtizedében is. A különböző függőségekkel és depresszióval küzdő Linkous 2010-ben önkezével vetett véget az életének.

A This Is Sparklehorse című dokumentumfilm Linkous halála óta készült, pár évvel ezelőtt már vetítették is néhány alkalommal, de a hivatalos megjelenésre mostanáig kellett várni. (A Vimeón tekinthető meg 18 dollárért.) Alex Crowton és Bobby Dass filmje az életrajzi dokumentumfilmek szokásos dramaturgiáját használja, a játékidő legnagyobb részét a pályatársak és barátok (David Lynch, David Lowery, a Mercury Rev tagjai stb.) visszaemlékezése tölti ki. Crowtonék kifejezetten az alkotás oldaláról közelítenek: a filmet Linkous öt nagylemezének megjelenése bontja fejezetekre, és kifejezetten tapintatosak, amikor a zenész magánéletéről van szó, így a Sparklehorse-t megelőző időszakot pár percre zanzásították a rendezők, és Linkous házasságáról is csak egy fél mondatban esik szó.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.