Visszhang: lemez

NOFX: Double Album

Visszhang

A kaliforniai punkszcéna legismertebb zenekara, a NOFX jövőre búcsúturnéra indul.

Az együttes frontembere, Fat Mike néhány hónappal ezelőtt egy Instagram-sztoriban szólta el magát: 40 év után felhagynak a koncertezéssel, bár lemezeket továbbra is készítenek, sőt már háromalbumnyi anyag össze is gyűlt a fiókban.

A címével ellentétben normál hosszúságú Double Album a tavaly megjelent, a zenekar eddigi legborongósabb lemezének, a Single Albumnak a párja. Az új lemezanyag viszont a régi idők NOFX-ét idézi; Fat Mike keresetlen őszinteségével azt nyilatkozta, hogy szerinte nem tartozik a legjobban sikerült albumaik közé, és ugyan különösebb gond nincs vele, de a tavalyi első részt többre tartja. És egyébként sincsenek jó dupla lemezek. Tényleg nehéz odatenni ezt a lemezt mondjuk az 1994-es Punk in Drublic mellé, hiába vannak ezen is vicces szövegek és zakatoló kvinttologatások, valahogy fáradtnak tűnik a NOFX. Van azért néhány jól sikerült dal (Punk Rock Cliché, Is It Too Soon If Time Is Relative, Gone With the Heroined), de a lemez bizonyos részein önmaguk paródiájának tűnnek (Alcopollack), a két reggae-s dalt meg valószínűleg ők sem gondolták túlságosan komolyan.

Így, hogy az atmoszférájában is eléggé elváló két rész között majdnem másfél év eltelt, nehéz valódi dupla lemezként gondolni a NOFX lemezpárosára, hiába írták ezeket a dalokat egy etapban. Az előzőn több volt a merészség, itt több a működő dal – lehet választani, hogy a győzelmi körhöz érkező NOFX melyik oldala érdekel minket jobban, de az igazán jó lemezekhez vissza kell lapozni nagyjából húsz évet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.