Visszhang: lemez

NOFX: Double Album

Visszhang

A kaliforniai punkszcéna legismertebb zenekara, a NOFX jövőre búcsúturnéra indul.

Az együttes frontembere, Fat Mike néhány hónappal ezelőtt egy Instagram-sztoriban szólta el magát: 40 év után felhagynak a koncertezéssel, bár lemezeket továbbra is készítenek, sőt már háromalbumnyi anyag össze is gyűlt a fiókban.

A címével ellentétben normál hosszúságú Double Album a tavaly megjelent, a zenekar eddigi legborongósabb lemezének, a Single Albumnak a párja. Az új lemezanyag viszont a régi idők NOFX-ét idézi; Fat Mike keresetlen őszinteségével azt nyilatkozta, hogy szerinte nem tartozik a legjobban sikerült albumaik közé, és ugyan különösebb gond nincs vele, de a tavalyi első részt többre tartja. És egyébként sincsenek jó dupla lemezek. Tényleg nehéz odatenni ezt a lemezt mondjuk az 1994-es Punk in Drublic mellé, hiába vannak ezen is vicces szövegek és zakatoló kvinttologatások, valahogy fáradtnak tűnik a NOFX. Van azért néhány jól sikerült dal (Punk Rock Cliché, Is It Too Soon If Time Is Relative, Gone With the Heroined), de a lemez bizonyos részein önmaguk paródiájának tűnnek (Alcopollack), a két reggae-s dalt meg valószínűleg ők sem gondolták túlságosan komolyan.

Így, hogy az atmoszférájában is eléggé elváló két rész között majdnem másfél év eltelt, nehéz valódi dupla lemezként gondolni a NOFX lemezpárosára, hiába írták ezeket a dalokat egy etapban. Az előzőn több volt a merészség, itt több a működő dal – lehet választani, hogy a győzelmi körhöz érkező NOFX melyik oldala érdekel minket jobban, de az igazán jó lemezekhez vissza kell lapozni nagyjából húsz évet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.