Visszhang: lemez

NOFX: Double Album

Visszhang

A kaliforniai punkszcéna legismertebb zenekara, a NOFX jövőre búcsúturnéra indul.

Az együttes frontembere, Fat Mike néhány hónappal ezelőtt egy Instagram-sztoriban szólta el magát: 40 év után felhagynak a koncertezéssel, bár lemezeket továbbra is készítenek, sőt már háromalbumnyi anyag össze is gyűlt a fiókban.

A címével ellentétben normál hosszúságú Double Album a tavaly megjelent, a zenekar eddigi legborongósabb lemezének, a Single Albumnak a párja. Az új lemezanyag viszont a régi idők NOFX-ét idézi; Fat Mike keresetlen őszinteségével azt nyilatkozta, hogy szerinte nem tartozik a legjobban sikerült albumaik közé, és ugyan különösebb gond nincs vele, de a tavalyi első részt többre tartja. És egyébként sincsenek jó dupla lemezek. Tényleg nehéz odatenni ezt a lemezt mondjuk az 1994-es Punk in Drublic mellé, hiába vannak ezen is vicces szövegek és zakatoló kvinttologatások, valahogy fáradtnak tűnik a NOFX. Van azért néhány jól sikerült dal (Punk Rock Cliché, Is It Too Soon If Time Is Relative, Gone With the Heroined), de a lemez bizonyos részein önmaguk paródiájának tűnnek (Alcopollack), a két reggae-s dalt meg valószínűleg ők sem gondolták túlságosan komolyan.

Így, hogy az atmoszférájában is eléggé elváló két rész között majdnem másfél év eltelt, nehéz valódi dupla lemezként gondolni a NOFX lemezpárosára, hiába írták ezeket a dalokat egy etapban. Az előzőn több volt a merészség, itt több a működő dal – lehet választani, hogy a győzelmi körhöz érkező NOFX melyik oldala érdekel minket jobban, de az igazán jó lemezekhez vissza kell lapozni nagyjából húsz évet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.