Visszhang: lemez

Suede: Autofiction

Visszhang

A 2020-as évek elejére a britpop nagy négyese közül a Suede maradt a nagy túlélő.

Az Oasist vezető Gallagher fivérek jó ideje külön utakon járnak, a Blur és a (nemsokára újra összeálló) Pulp pedig csak rövid ideig bírta együtt az elmúlt évtizedben. Pedig volt olyan pont a zenekar történetében, amikor valószínűbbnek tűnt, hogy a Suede beleroppan gitárosának, Bernard Butlernek a távozásába, vagy a frontember Brett Anderson hal bele valamelyik szenvedélyébe. Ehhez képest a 2010-ben újra összeboruló együttes úgy folytatta a munkát, mintha nem is hagytak volna ki hosszú éveket; Anderson már több mint 22 éve tiszta, és a rá korábban is jellemző fegyelemmel vezeti zenekarát.

A Suede most megjelent albumát egy új fejezet nyitányaként értelmezi, a lemezt egy kis londoni klubban Crushed Kid álnéven mutatták be, a koncertről előzetesen csupán annyit tudattak a szervezők, hogy egy „friss, vadonatúj post-punk banda” fog játszani. Ez persze inkább csak játék, az Autofiction kiköpött Suede az elejétől a végéig, Richard Oakes jellegzetes gitárjátékával és Anderson Bowie-t idéző énekhangjával. A lendület is visszatért a zenekarba, és sokkal slágeresebb lett, mint az elmúlt évek atmoszférateremtésben erős, de emlékezetes dalokban nem annyira bővelkedő Suede-lemezei. Az Autofictiont nyitó három dal simán elférne a klasszikus lemezek valamelyikén is, és bár az album második felében időnként robotpilótára kapcsolnak Andersonék, így is tisztességes helytállás ez a 33 éves zenekartól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.