Visszhang: koncert

Black Country, New Road

Visszhang

A zenekar frontembere, Isaac Wood tavasszal, a második nagylemezük megjelenése előtt pár nappal robbantotta a bombát, hogy pszichés problémái miatt kilép a zenekarból.

A brit együttes erre egy még meglepőbbet húzott: közelgő amerikai turnéjukat elhalasztották, majd bejelentették, hogy a régi dalaikat Wood nélkül nem fogják játszani, néhány hét alatt írnak egy új anyagot, frontemberré pedig a basszusgitáros Tyler Hyde lép elő.

Ezért a friss nemzetközi zenekarok seregszemléjére, a budapesti Isolation fesztiválra is úgy érkeztek, hogy a dalokat csak azok az elkötelezett rajongók ismerték, akik az interneten keringő, borzasztó minőségű telefonos koncertfelvételeken átrágták magukat. A Black Country… első két lemeze nagyjából illeszkedett a kortárs angol poszt-postpunk hullám trendjébe (Black Midi, Yard Act, Dry Cleaning, Squid), a koncerten elhangzott új dalokban viszont a gitár hátrébb szorult; a szaxofon, a tangóharmonika és a hegedű hangsúlyosabb lett. Nem meglepő, hogy a tagok többször nyilatkozták, hogy a pandémia alatt teljesen az Arcade Fire hatása alá kerültek. A koncert csúcspontja a fuvolán és szaxofonon is játszó Lewis Evans Across the Pond Friend című dala volt, és talán nem szentségtörés megjegyezni, hogy a BCNR mintha most jött volna rá igazán, hogy a dalszerzéshez ugyanolyan jól értenek, mint az akadémista zenészkedéshez. Jól nézett ki a hegedűvonós basszusgitározás is, de sokkal fontosabb tanulsága volt a koncertnek, hogy a BCNR megerősödve jött ki a szorult helyzetből, bizonyítva, hogy nehezített terepen is jól működik a zenekari egység.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."