Visszhang: koncert

Black Country, New Road

Visszhang

A zenekar frontembere, Isaac Wood tavasszal, a második nagylemezük megjelenése előtt pár nappal robbantotta a bombát, hogy pszichés problémái miatt kilép a zenekarból.

A brit együttes erre egy még meglepőbbet húzott: közelgő amerikai turnéjukat elhalasztották, majd bejelentették, hogy a régi dalaikat Wood nélkül nem fogják játszani, néhány hét alatt írnak egy új anyagot, frontemberré pedig a basszusgitáros Tyler Hyde lép elő.

Ezért a friss nemzetközi zenekarok seregszemléjére, a budapesti Isolation fesztiválra is úgy érkeztek, hogy a dalokat csak azok az elkötelezett rajongók ismerték, akik az interneten keringő, borzasztó minőségű telefonos koncertfelvételeken átrágták magukat. A Black Country… első két lemeze nagyjából illeszkedett a kortárs angol poszt-postpunk hullám trendjébe (Black Midi, Yard Act, Dry Cleaning, Squid), a koncerten elhangzott új dalokban viszont a gitár hátrébb szorult; a szaxofon, a tangóharmonika és a hegedű hangsúlyosabb lett. Nem meglepő, hogy a tagok többször nyilatkozták, hogy a pandémia alatt teljesen az Arcade Fire hatása alá kerültek. A koncert csúcspontja a fuvolán és szaxofonon is játszó Lewis Evans Across the Pond Friend című dala volt, és talán nem szentségtörés megjegyezni, hogy a BCNR mintha most jött volna rá igazán, hogy a dalszerzéshez ugyanolyan jól értenek, mint az akadémista zenészkedéshez. Jól nézett ki a hegedűvonós basszusgitározás is, de sokkal fontosabb tanulsága volt a koncertnek, hogy a BCNR megerősödve jött ki a szorult helyzetből, bizonyítva, hogy nehezített terepen is jól működik a zenekari egység.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.