A brit együttes erre egy még meglepőbbet húzott: közelgő amerikai turnéjukat elhalasztották, majd bejelentették, hogy a régi dalaikat Wood nélkül nem fogják játszani, néhány hét alatt írnak egy új anyagot, frontemberré pedig a basszusgitáros Tyler Hyde lép elő.
Ezért a friss nemzetközi zenekarok seregszemléjére, a budapesti Isolation fesztiválra is úgy érkeztek, hogy a dalokat csak azok az elkötelezett rajongók ismerték, akik az interneten keringő, borzasztó minőségű telefonos koncertfelvételeken átrágták magukat. A Black Country… első két lemeze nagyjából illeszkedett a kortárs angol poszt-postpunk hullám trendjébe (Black Midi, Yard Act, Dry Cleaning, Squid), a koncerten elhangzott új dalokban viszont a gitár hátrébb szorult; a szaxofon, a tangóharmonika és a hegedű hangsúlyosabb lett. Nem meglepő, hogy a tagok többször nyilatkozták, hogy a pandémia alatt teljesen az Arcade Fire hatása alá kerültek. A koncert csúcspontja a fuvolán és szaxofonon is játszó Lewis Evans Across the Pond Friend című dala volt, és talán nem szentségtörés megjegyezni, hogy a BCNR mintha most jött volna rá igazán, hogy a dalszerzéshez ugyanolyan jól értenek, mint az akadémista zenészkedéshez. Jól nézett ki a hegedűvonós basszusgitározás is, de sokkal fontosabb tanulsága volt a koncertnek, hogy a BCNR megerősödve jött ki a szorult helyzetből, bizonyítva, hogy nehezített terepen is jól működik a zenekari egység.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
