The 1975: Being Funny In a Foreign Language

„Mi nem egy popzenekar vagyunk” – jelentette ki ingerülten egy korai videó­klipjük nyitányában a brit The 1975 frontembere, pedig a trendi ruha, a rádióbarát hangzás és a szándékosan bugyuta refrén szemernyi kétséget sem hagyott afelől, hogy egy popzenekart látunk.

Az azóta eltelt egy évtizedben Matty Healy­ék együttese sokat változott, és hosszúra nyújtott konceptlemezekkel, gyönyörű klipekkel és szerteágazó popkulturális referenciákkal próbálja fontosságát és komolyan vehetőségét bizonyítani. De a szimpatikus körítéstől és a növekvő sikerektől a zene nem lett sokkal rétegzettebb, bár néhány kifejezetten jól sikerült dalt – ilyen az It’s Not Living If It’s Not With You vagy az If You’re Too Shy – összehoztak az utóbbi években. És a The 1975 azóta nagyon igyekszik. Új lemezüket Jack Antonoff sztárproducerrel vették fel, aki a tőle megszokott módon hozza a vonósokkal és nyolcvanas évekbeli gitárhangzásokkal áramvonalasított hangzását. A játékidőt sikerült végre 50 perc alá szorítani, és ennek köszönhetően a korábbi The 1975-lemezekhez képest a jó dalok aránya kiugróan magas. Az LCD Soundsystem előtt tisztelgő nyitódal, a Vampire Weekendet idéző Wintering, a már viccesen patetikus About You és a felvezető kislemez, a Part Of The Band néhány kellemetlen sort leszámítva kifejezetten üdítő meglepetés, éppen ezért érthetetlen, hogy miért kellett a lemez nagyobbik felét jellegtelen, súlytalan, középszerű dalokkal kitölteni.