Lemez

Így teljes a leltár

Joe Strummer 002: The Mescaleros Years

Kritika

Az idén ünnepelné 70. születésnapját a Clash legendás frontembere, aki 2002 végén hunyt el szívinfarktusban. A kerek évfordulóra jelent meg a 002: The Mescaleros Years című válogatás, az eddigi legteljesebb lenyomataként Joe Strummer utolsó alkotói periódusának.

Az 1952-es születésű Strummer (eredeti nevén: John Graham Mellor) a hetvenes évek derekán a 101ers nevű pub-rock zenekarban kezdett el zenélni, 1976-ban azonban nagyot fordult vele a világ, amikor az akkor még ismeretlen Sex Pistols játszott előttük egy koncerten. Az élmény hatására az egyébként jómódú családból származó Strummer a punk és a baloldali értékek felé fordult, és nemsokára új zenekart alapított Clash néven, amelynek másik frontembere a szólógitáros Mick Jones lett.

A brit punkszcéna két leghíresebb zenekara 1977-re a Clash és a Sex Pistols lett, de míg az utóbbi egy nagylemez után feloszlott, a Clash kitartóan dolgozott tovább, és egyre bátrabban tágította saját zenei univerzumát. Az együttes kreatív csúcspontját a punkot meglehetősen inkluzívan értelmező London Calling című dupla lemez jelentette, és a Clash az évek során kiérdemelte az „egyetlen zenekar, ami számít” eposzi jelzőt. Strummerék legnagyobb sikerüket az 1982-es Combat Rock című albummal aratták, rajta a mára retródiszkó-kompatibilissé vált Should I Stay or Should I Go-val és a Rock the Casbah című slágerekkel, utána viszont elindult a zenekar végvergődése.

A következő évben Strummer lényegében újraalakította a Clasht: a heroinfüggő Topper Headon dobos ekkorra már nem volt a zenekarban, az egyre elviselhetetlenebbé váló Mick Jonest egy sajtóközleményben rúgta ki, a helyükre pedig három fiatal zenész érkezett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.