Lemez

Így teljes a leltár

Joe Strummer 002: The Mescaleros Years

Kritika

Az idén ünnepelné 70. születésnapját a Clash legendás frontembere, aki 2002 végén hunyt el szívinfarktusban. A kerek évfordulóra jelent meg a 002: The Mescaleros Years című válogatás, az eddigi legteljesebb lenyomataként Joe Strummer utolsó alkotói periódusának.

Az 1952-es születésű Strummer (eredeti nevén: John Graham Mellor) a hetvenes évek derekán a 101ers nevű pub-rock zenekarban kezdett el zenélni, 1976-ban azonban nagyot fordult vele a világ, amikor az akkor még ismeretlen Sex Pistols játszott előttük egy koncerten. Az élmény hatására az egyébként jómódú családból származó Strummer a punk és a baloldali értékek felé fordult, és nemsokára új zenekart alapított Clash néven, amelynek másik frontembere a szólógitáros Mick Jones lett.

A brit punkszcéna két leghíresebb zenekara 1977-re a Clash és a Sex Pistols lett, de míg az utóbbi egy nagylemez után feloszlott, a Clash kitartóan dolgozott tovább, és egyre bátrabban tágította saját zenei univerzumát. Az együttes kreatív csúcspontját a punkot meglehetősen inkluzívan értelmező London Calling című dupla lemez jelentette, és a Clash az évek során kiérdemelte az „egyetlen zenekar, ami számít” eposzi jelzőt. Strummerék legnagyobb sikerüket az 1982-es Combat Rock című albummal aratták, rajta a mára retródiszkó-kompatibilissé vált Should I Stay or Should I Go-val és a Rock the Casbah című slágerekkel, utána viszont elindult a zenekar végvergődése.

A következő évben Strummer lényegében újraalakította a Clasht: a heroinfüggő Topper Headon dobos ekkorra már nem volt a zenekarban, az egyre elviselhetetlenebbé váló Mick Jonest egy sajtóközleményben rúgta ki, a helyükre pedig három fiatal zenész érkezett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.