Lemez

Így teljes a leltár

Joe Strummer 002: The Mescaleros Years

Kritika

Az idén ünnepelné 70. születésnapját a Clash legendás frontembere, aki 2002 végén hunyt el szívinfarktusban. A kerek évfordulóra jelent meg a 002: The Mescaleros Years című válogatás, az eddigi legteljesebb lenyomataként Joe Strummer utolsó alkotói periódusának.

Az 1952-es születésű Strummer (eredeti nevén: John Graham Mellor) a hetvenes évek derekán a 101ers nevű pub-rock zenekarban kezdett el zenélni, 1976-ban azonban nagyot fordult vele a világ, amikor az akkor még ismeretlen Sex Pistols játszott előttük egy koncerten. Az élmény hatására az egyébként jómódú családból származó Strummer a punk és a baloldali értékek felé fordult, és nemsokára új zenekart alapított Clash néven, amelynek másik frontembere a szólógitáros Mick Jones lett.

A brit punkszcéna két leghíresebb zenekara 1977-re a Clash és a Sex Pistols lett, de míg az utóbbi egy nagylemez után feloszlott, a Clash kitartóan dolgozott tovább, és egyre bátrabban tágította saját zenei univerzumát. Az együttes kreatív csúcspontját a punkot meglehetősen inkluzívan értelmező London Calling című dupla lemez jelentette, és a Clash az évek során kiérdemelte az „egyetlen zenekar, ami számít” eposzi jelzőt. Strummerék legnagyobb sikerüket az 1982-es Combat Rock című albummal aratták, rajta a mára retródiszkó-kompatibilissé vált Should I Stay or Should I Go-val és a Rock the Casbah című slágerekkel, utána viszont elindult a zenekar végvergődése.

A következő évben Strummer lényegében újraalakította a Clasht: a heroinfüggő Topper Headon dobos ekkorra már nem volt a zenekarban, az egyre elviselhetetlenebbé váló Mick Jonest egy sajtóközleményben rúgta ki, a helyükre pedig három fiatal zenész érkezett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.