Visszhang: lemez

Luke Haines & Peter Buck: All the Kids Are Super Bummed Out

Visszhang

Néhány évvel ezelőtt Peter Buck, a 2011-ben feloszlott R.E.M. gitárosa vásárolt egy Lou Reedet ábrázoló festményt.

A képet a brit Luke Haines festette, aki a kilencvenes években a kultikus Auteurs frontembere volt, azóta pedig egy-két zenekaros kitérőt leszámítva szólóban készít lemezeket. A két zenész összebarátkozott, majd a barátságból kissé meglepő módon közös zenélés lett, amelynek eredménye 2020-ban jelent meg Beat Poetry for Survivalists címmel. Az album kedvező fogadtatásban részesült, így Haines és Buck furcsa párosa úgy döntött, hogy folytatják a közös munkát, és egy hidegháborús bunkerbe vonultak el új anyagot írni.

A most megjelent dupla lemezen főleg Haines brit pszichedéliával átitatott dalszerzői világa dominál, de a szólólemezeihez képest gördülékenyebbnek tűnnek a dalok, amiben szerepe van Buck jellegzetes gitárfüggönyeinek. Az első lemez kifejezetten konzisztens és feszes, a kísérletezőbb másodikon viszont erősödik a „nézd, ilyet is tudunk” hangulat, ami kissé olyan, mintha csak egy hosszúra nyújtott levezető lenne az ihletettebb első CD-hez. Az All the Kids Are Super Bummed Out nem a felesleges kollaboratív lemezek népes táborába tartozik. Ha hibátlannak nem is nevezhető, de a játékidő nagy részében határozottan szórakoztató. Van rajta néhány kifejezetten ki­emelkedő dal (The British Army on LSD, Psychedelic Sitar Casual, The Skies Are Full of Insane Machines), meg néhány olyan is, amelyet nyugodtan el lehetett volna tenni a fiókba egy későbbi ritkaságlemezre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."