Visszhang: lemez

Luke Haines & Peter Buck: All the Kids Are Super Bummed Out

Visszhang

Néhány évvel ezelőtt Peter Buck, a 2011-ben feloszlott R.E.M. gitárosa vásárolt egy Lou Reedet ábrázoló festményt.

A képet a brit Luke Haines festette, aki a kilencvenes években a kultikus Auteurs frontembere volt, azóta pedig egy-két zenekaros kitérőt leszámítva szólóban készít lemezeket. A két zenész összebarátkozott, majd a barátságból kissé meglepő módon közös zenélés lett, amelynek eredménye 2020-ban jelent meg Beat Poetry for Survivalists címmel. Az album kedvező fogadtatásban részesült, így Haines és Buck furcsa párosa úgy döntött, hogy folytatják a közös munkát, és egy hidegháborús bunkerbe vonultak el új anyagot írni.

A most megjelent dupla lemezen főleg Haines brit pszichedéliával átitatott dalszerzői világa dominál, de a szólólemezeihez képest gördülékenyebbnek tűnnek a dalok, amiben szerepe van Buck jellegzetes gitárfüggönyeinek. Az első lemez kifejezetten konzisztens és feszes, a kísérletezőbb másodikon viszont erősödik a „nézd, ilyet is tudunk” hangulat, ami kissé olyan, mintha csak egy hosszúra nyújtott levezető lenne az ihletettebb első CD-hez. Az All the Kids Are Super Bummed Out nem a felesleges kollaboratív lemezek népes táborába tartozik. Ha hibátlannak nem is nevezhető, de a játékidő nagy részében határozottan szórakoztató. Van rajta néhány kifejezetten ki­emelkedő dal (The British Army on LSD, Psychedelic Sitar Casual, The Skies Are Full of Insane Machines), meg néhány olyan is, amelyet nyugodtan el lehetett volna tenni a fiókba egy későbbi ritkaságlemezre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.