Visszhang: lemez

Luke Haines & Peter Buck: All the Kids Are Super Bummed Out

Visszhang

Néhány évvel ezelőtt Peter Buck, a 2011-ben feloszlott R.E.M. gitárosa vásárolt egy Lou Reedet ábrázoló festményt.

A képet a brit Luke Haines festette, aki a kilencvenes években a kultikus Auteurs frontembere volt, azóta pedig egy-két zenekaros kitérőt leszámítva szólóban készít lemezeket. A két zenész összebarátkozott, majd a barátságból kissé meglepő módon közös zenélés lett, amelynek eredménye 2020-ban jelent meg Beat Poetry for Survivalists címmel. Az album kedvező fogadtatásban részesült, így Haines és Buck furcsa párosa úgy döntött, hogy folytatják a közös munkát, és egy hidegháborús bunkerbe vonultak el új anyagot írni.

A most megjelent dupla lemezen főleg Haines brit pszichedéliával átitatott dalszerzői világa dominál, de a szólólemezeihez képest gördülékenyebbnek tűnnek a dalok, amiben szerepe van Buck jellegzetes gitárfüggönyeinek. Az első lemez kifejezetten konzisztens és feszes, a kísérletezőbb másodikon viszont erősödik a „nézd, ilyet is tudunk” hangulat, ami kissé olyan, mintha csak egy hosszúra nyújtott levezető lenne az ihletettebb első CD-hez. Az All the Kids Are Super Bummed Out nem a felesleges kollaboratív lemezek népes táborába tartozik. Ha hibátlannak nem is nevezhető, de a játékidő nagy részében határozottan szórakoztató. Van rajta néhány kifejezetten ki­emelkedő dal (The British Army on LSD, Psychedelic Sitar Casual, The Skies Are Full of Insane Machines), meg néhány olyan is, amelyet nyugodtan el lehetett volna tenni a fiókba egy későbbi ritkaságlemezre.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.