Ha mindent tudni akarsz a ’68-as diáklázadásokról és a ’70-es (’80-as, s még egy kicsit a ’90-es) évek nyugatnémet terrorizmusáról, fogd ezt az ötszáz oldalas könyvet, és pallérozd magad.
Ez az „összes” a címben elég fenyegetően hangzik, s mi tűrés-tagadás, a kötet be is váltja e fenyegetést: Beatrix Potter meséiért meg kell küzdenünk – leginkább fizikai értelemben.
Csaknem pontosan két esztendővel az ország önképére, berendezkedésére megrendítő erejű csapást mérő Kuciak-gyilkosság után a tét már messze nem az, hogy Ficóval vagy nélküle, sokkal inkább az, hogy mi lesz az elmúlt időszakban tapasztalt progresszív folyamatok sorsa. Sok jóra nincs kilátás.
Verge Likens visszatért a kisvárosba, ahol egy helyi kiskirály évekkel ezelőtt meggyilkolta az apját. Úgy tesz, mintha minden rendben lenne, sokáig volt távol, alig páran ismerik már, ők persze összesúgnak a háta mögött, biztos azért jött haza, hogy bosszút álljon.
Franciaországban valamennyi versengő erő arról beszélt, hogy Macron változtatta át a személyéről és politikájáról szóló népszavazássá az EP-választást. Kérdés, hogy így volt-e. Macron az utolsó hetekben valóban erőteljesen beszállt a kampányba, mondván, ennek a szavazásnak az Európa-pártiak és az Európa-ellenesek, a progresszívek és a nacionalisták között kell döntenie. Ugyanakkor Marine Le Penék sokkal egyértelműbben fogalmaztak: „Szavazz Macron ellen!”
Ha van, akkor fizethetne éppenséggel jobban, sőt éppenséggel lehetne könnyebb is, jó lenne keresni helyette egy másikat, ha nincs, az meg maga a világvége, az értelmetlen élet. Ha a munkáról beszélünk, könnyen hajlunk az efféle leegyszerűsítő, általánosító, felszínes formulák használatára.
Olyan az egész, mint egy olasz politikai krimi a múlt század hetvenes éveiből, meggyilkolt oknyomozó újságíró, nehezített körülmények között mozgó igazságszolgáltatás, lebukó és feltörekvő politikusok, maffia, vér. De pont a kiontott vér az, ami bizonyosan igazi benne. Utánanéztünk, hol tart Szlovákiában a Kuciak-gyilkosság felgöngyölítése.