A gyengék Atlasza

Donald Sutherland (1935–2024)

  • - ts -
  • 2024. június 26.

Film

Velünk volt. Velünk volt ötven évig. Másokkal volt az hatvan is, mindenesetre Donald Sutherland magyarországi belépője, bár meglehetősen furcsára sikeredett, emlékezetesre aligha.

Utólag talán csak azt lehetne boncolgatni, hogy mit miért nem láthattunk, de tény, ami tény, korai nagy vagy legalábbis híres filmjei közül A piszkos tizenkettő (1967) éppúgy elkerülte sokáig a hazai moziforgalmazást, mint az 1970-es M*A*S*H és az ugyanabban évben készült Kelly hősei, vagy éppenséggel az 1971-es Klute – noha pont ezek filmek helyezték oda Sutherlandet, ahonnan aztán semmi, de semmi sem tudta lecibálni. Még saját karrierjének szétterülő alakulása sem.

Csütörtöki furcsaságok

Nem, nekünk rendes időben, kvázi a maga aktualitásában, tessék megkapaszkodni, a Gyémánt Lady jutott. Emlékszik még valaki rá? Ám mielőtt felfrissítenénk vonatkozó emlékeinket, jegyezzük fel, hogy a honi filmforgalmazás „rendes ideje” 2–3 éves átfutást jelentett, annyit kellett várni egy amerikai vagy nyugat-európai film bekerülésére – semmiség, akkor fel sem tűnt. Ha fogyasztásban, pláne a fogyasztási lehetőségekben látszólag évtizedes (valójában örökös) lemaradásban vagy, pár év tényleg smafu. Az 1973-as Gyémánt Ladyt tehát bemutatták ’75 októberében, s nekünk onnantól kellett volna, hogy meglegyen Donald Sutherland – nem lett meg. Nem lett, még akkor sem, ha szél borzolta pálmafák alatt vagy a tintakék tengert habosra szántó motorcsónakon, esetleg a negatív figuráktól elcsaklizott korszerű és nyitott tetejű személygépkocsikon közlekedett, száján széles vigyorral a szépséges Jennifer O’Neill igéző társaságában mint a saját szabályai szerint játszó biztosítótársasági detektív. Mondhatjuk a filmre, hogy feledhető volt, kiírhatjuk ide, hogy az IMDb-n 4,8-as pontszámmal őrzi a kollektív rajongói filmtörténet, de itt akkor is sokat jelentett, keveseknek. Csupa olyan holmit, amiről azt sem tudtuk, hogy a világon van. De tényleg, el lehetett azt képzelni, hogy az Állami Biztosító két, Pataki Ági fellépésével tálalt Casco-reklám között megbíz egy magándetektívet, hogy szerezze vissza a királyné gyémántjait? Nos, éppenséggel el lehet, hisz’ kellően eszement fantáziával majdnem mindent el lehet képzelni, csak azt a lazaságot nem, amelyet Donald Sutherland távolról sem laza színészi munkával ott elővezetett, azt nem. Akkor innen az a marslakók tulajdonságának tűnt. S a mai moziból nézvést sincs ez másként, amiért mondjuk Brad Pitt kezét-lábát töri Tarantino Volt egyszer egy Hollywoodjában, az ott volt konyhakészen letéve abban a semmilyen filmben. A reakció minálunk meg kábé az volt, s ezt idézem: milyen furcsa, hogy egy ilyen zsánerű filmben a szépséges színésznő partnere egy ilyen „csúnya” férfi… Aligha kárhoztatható sommázat, hiszen sem Donald Sutherlandet, sem az ő gyönyörűségét nem ismertük még. Talán a túl szorgos tévénéző ismerhette volna, ugyanis az ifjú titán az Angyal kalandjai című sorozat két epizódjában is domborított, s Roger Moore Simon Templarje a honi egytévéig elpofozta magát úgy, hogy a nyakkendője sem csúszott el közben.

A híres filmekre várni kellett a szokott terminuson túl is. A piszkos tizenkettőt 1984-ben, a Kelly hőseit szinte napra ugyanakkor mutatta be a központi filmforgalmazás, a M*A*S*H-nek az országos forgalmazás helyett csupán a kiskörúti Filmmúzeumban (ma Belvárosi Színház) jutott hely, szintén több mint tízéves spéttel, a Klute meg a televízió csütörtök vagy péntek éjszakai furcsaságai között bújt meg, amikor már mindenki aludni ment. Donald Sutherlandet a híre által ismertük meg, pontosabban Federico Fellini híre által…

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.