Nem nagy ügy, szeretjük őt is. A mű továbbá nem tévesztendő össze az azonos című 2022-es Wes Craven-filmmel, melyben Cillian Murphy alapított kis híján légügyi dinasztiát.
Most brit tudósok egy csoportja konferenciázik Pekingben, amikor egy csinos kém mindannyiukat elkezdi ölelgetni egy fogadáson, ami kétségkívül baljós előjel, jobb is elpucolni. Armitage a rosszul végződő este után indul is az első géppel, s mit tesz isten, a többi brit orvostudor is azzal megy. Ám alighogy megérkeznek a Heathrow-ra (a honi fellegjárók nagy örömére a Stansted játssza), már fordulhatnak is vissza, mert a kínai belügy meglátása szerint Armitage eltette láb alól Mata Harit, a többiek pedig kellenek tanúnak. A kormány éppen Kínával építtetne atomerőművet Shakespeare hazájába, tehát hezitálás nélkül visszafordítja tudósait, de még egy rendőrt is ültet a nyakukba, hogy biztosan odaérjenek, kivált Armitage. Az avatatlan néző is tudja már ekkor, hogy innentől még öt részen át olyan minőségi időtöltés következik, amelynek minden perce fecsérlés, fecsérlés, fecsérlés. De ki kell élvezni az utolsóig.
Ilyenformán a nagyvonalúan értelmezett pingpong-diplomácia jegyében oda-vissza pihenés nélkül röpdöső 357-es járat maga lesz a sűrű, kalandos élet, a raktérben egy kapucnis aliennel, aki időnként kitör és öl. Versenyben van az MI5, az MI6, a kínai titkosszolgálat és a CIA – ki lesz a hunyó a végén? Spoiler: az, aki mindig.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
