Visszhang: tévésorozat

Eric

  • - ts -
  • 2024. június 19.

Visszhang

A nyolcvanas évek AIDS-verte New Yorkjában járunk. 

Amikor egy gyakorló seggfejért kell részről részre szorítani, az finoman szólva is nézőpróbáló feladat, még ha Benedict Cumberbatch adja is az illetőt. Neki persze jutalomjáték a jó házból való fekete bárányként mindenkit azonnal magára haragító bábjátékos szerepe, bele is ad apait-anyait, s ez meg is látszik – néhol talán a kelleténél jobban is. Bár neki a túlhabzás is jól áll, hisz mégiscsak korunk egyik legjobb és legelismertebb színészéről van szó, s még ez a helyenként túl erős jelenlét is a figura számlájára írható: művész, aki mindenben csak a művészetét keresi, vagy még inkább mindennel csak a művészetét prezentálja. A vodkásüvegnek éppúgy, mint hangsúlyosan szerényebb képességű szaktársainak, bábszínháza szponzorainak vagy kedves feleségének, mindenki hódoljon a tehetségének, ahogy tud, akár a kis segédeként, akár a pénzével, akár a teljes életével, de tegye mindezt illő távolságból, véletlenül sem megzavarván az ő művészi köreit. Ezzel még csak ellenne a néző, de ugyanígy viselkedik a gyerekével is, akit pedig szeret, s ezt tényleg nehéz megbocsátani. A gyerek bájos, örökölte apja tündöklő tehetségét, a papa szereti, csak épp magasról tesz rá, amikor legújabb rajzát mutatja, anyával meg mindig veszekszik.

S ebben az alapszituációban egyszer csak eltűnik a gyerek. Alighanem elrabolták. A nyolcvanas évek AIDS-verte New Yorkjában járunk. (A sorozatot Magyarországon forgatták, jelentős és megsüvegelendő hazai részvétellel.) Bár minden jelzésszerű, mégis illúziókeltő. A forgatókönyv viszont illúziók nélkül ábrázolja az AIDS vadászterületét: a homoszexualitás nem szubkultúraként, még kevésbé valamiféle közösség formájában jelenik meg, egyszerűen van csomó szereplő, aki történetesen a saját neméhez vonzódik. Akitől pedig az egzisztenciájának, státuszának vagy egyszerűen a munkájának a megtartása megkívánja, az rejtőzködik. S e rejtőzködése az egyéb cselekedeteit is motiválja. E motivációk pedig – nem is annyira közvetve – a kisfiú keresésére, a keresés előrehaladására hatással vannak. A nyomozást vezető rendőrtisztviselő ráadásul fekete is, s épp a haldokló kedvesével kellene lennie ahelyett, hogy koszos csatornákban kutat az elveszett gyermek után.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.