Visszhang: tévésorozat

Eric

  • - ts -
  • 2024. június 19.

Visszhang

A nyolcvanas évek AIDS-verte New Yorkjában járunk. 

Amikor egy gyakorló seggfejért kell részről részre szorítani, az finoman szólva is nézőpróbáló feladat, még ha Benedict Cumberbatch adja is az illetőt. Neki persze jutalomjáték a jó házból való fekete bárányként mindenkit azonnal magára haragító bábjátékos szerepe, bele is ad apait-anyait, s ez meg is látszik – néhol talán a kelleténél jobban is. Bár neki a túlhabzás is jól áll, hisz mégiscsak korunk egyik legjobb és legelismertebb színészéről van szó, s még ez a helyenként túl erős jelenlét is a figura számlájára írható: művész, aki mindenben csak a művészetét keresi, vagy még inkább mindennel csak a művészetét prezentálja. A vodkásüvegnek éppúgy, mint hangsúlyosan szerényebb képességű szaktársainak, bábszínháza szponzorainak vagy kedves feleségének, mindenki hódoljon a tehetségének, ahogy tud, akár a kis segédeként, akár a pénzével, akár a teljes életével, de tegye mindezt illő távolságból, véletlenül sem megzavarván az ő művészi köreit. Ezzel még csak ellenne a néző, de ugyanígy viselkedik a gyerekével is, akit pedig szeret, s ezt tényleg nehéz megbocsátani. A gyerek bájos, örökölte apja tündöklő tehetségét, a papa szereti, csak épp magasról tesz rá, amikor legújabb rajzát mutatja, anyával meg mindig veszekszik.

S ebben az alapszituációban egyszer csak eltűnik a gyerek. Alighanem elrabolták. A nyolcvanas évek AIDS-verte New Yorkjában járunk. (A sorozatot Magyarországon forgatták, jelentős és megsüvegelendő hazai részvétellel.) Bár minden jelzésszerű, mégis illúziókeltő. A forgatókönyv viszont illúziók nélkül ábrázolja az AIDS vadászterületét: a homoszexualitás nem szubkultúraként, még kevésbé valamiféle közösség formájában jelenik meg, egyszerűen van csomó szereplő, aki történetesen a saját neméhez vonzódik. Akitől pedig az egzisztenciájának, státuszának vagy egyszerűen a munkájának a megtartása megkívánja, az rejtőzködik. S e rejtőzködése az egyéb cselekedeteit is motiválja. E motivációk pedig – nem is annyira közvetve – a kisfiú keresésére, a keresés előrehaladására hatással vannak. A nyomozást vezető rendőrtisztviselő ráadásul fekete is, s épp a haldokló kedvesével kellene lennie ahelyett, hogy koszos csatornákban kutat az elveszett gyermek után.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.