Visszhang: tévésorozat

Eric

  • - ts -
  • 2024. június 19.

Visszhang

A nyolcvanas évek AIDS-verte New Yorkjában járunk. 

Amikor egy gyakorló seggfejért kell részről részre szorítani, az finoman szólva is nézőpróbáló feladat, még ha Benedict Cumberbatch adja is az illetőt. Neki persze jutalomjáték a jó házból való fekete bárányként mindenkit azonnal magára haragító bábjátékos szerepe, bele is ad apait-anyait, s ez meg is látszik – néhol talán a kelleténél jobban is. Bár neki a túlhabzás is jól áll, hisz mégiscsak korunk egyik legjobb és legelismertebb színészéről van szó, s még ez a helyenként túl erős jelenlét is a figura számlájára írható: művész, aki mindenben csak a művészetét keresi, vagy még inkább mindennel csak a művészetét prezentálja. A vodkásüvegnek éppúgy, mint hangsúlyosan szerényebb képességű szaktársainak, bábszínháza szponzorainak vagy kedves feleségének, mindenki hódoljon a tehetségének, ahogy tud, akár a kis segédeként, akár a pénzével, akár a teljes életével, de tegye mindezt illő távolságból, véletlenül sem megzavarván az ő művészi köreit. Ezzel még csak ellenne a néző, de ugyanígy viselkedik a gyerekével is, akit pedig szeret, s ezt tényleg nehéz megbocsátani. A gyerek bájos, örökölte apja tündöklő tehetségét, a papa szereti, csak épp magasról tesz rá, amikor legújabb rajzát mutatja, anyával meg mindig veszekszik.

S ebben az alapszituációban egyszer csak eltűnik a gyerek. Alighanem elrabolták. A nyolcvanas évek AIDS-verte New Yorkjában járunk. (A sorozatot Magyarországon forgatták, jelentős és megsüvegelendő hazai részvétellel.) Bár minden jelzésszerű, mégis illúziókeltő. A forgatókönyv viszont illúziók nélkül ábrázolja az AIDS vadászterületét: a homoszexualitás nem szubkultúraként, még kevésbé valamiféle közösség formájában jelenik meg, egyszerűen van csomó szereplő, aki történetesen a saját neméhez vonzódik. Akitől pedig az egzisztenciájának, státuszának vagy egyszerűen a munkájának a megtartása megkívánja, az rejtőzködik. S e rejtőzködése az egyéb cselekedeteit is motiválja. E motivációk pedig – nem is annyira közvetve – a kisfiú keresésére, a keresés előrehaladására hatással vannak. A nyomozást vezető rendőrtisztviselő ráadásul fekete is, s épp a haldokló kedvesével kellene lennie ahelyett, hogy koszos csatornákban kutat az elveszett gyermek után.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.