- ts -

Ha mindent tudni akarsz a ’68-as diáklázadásokról és a ’70-es (’80-as, s még egy kicsit a ’90-es) évek nyugatnémet terrorizmusáról, fogd ezt az ötszáz oldalas könyvet, és pallérozd magad.

Ez az „összes” a címben elég fenyegetően hangzik, s mi tűrés-tagadás, a kötet be is váltja e fenyegetést: Beatrix Potter meséiért meg kell küzdenünk – leginkább fizikai értelemben.

Csaknem pontosan két esztendővel az ország önképére, berendezkedésére megrendítő erejű csapást mérő Kuciak-gyilkosság után a tét már messze nem az, hogy Ficóval vagy nélküle, sokkal inkább az, hogy mi lesz az elmúlt időszakban tapasztalt progresszív folyamatok sorsa. Sok jóra nincs kilátás.

Körmöcről aranyat, Selmecről ezüstöt hozatott a magyar, ha úgy szottyant a kedve bármikor a történelem valamiért boldognak tűnő szakaszában.

Verge Likens visszatért a kisvárosba, ahol egy helyi kiskirály évekkel ezelőtt meggyilkolta az apját. Úgy tesz, mintha minden rendben lenne, sokáig volt távol, alig páran ismerik már, ők persze összesúgnak a háta mögött, biztos azért jött haza, hogy bosszút álljon.

Mindenekelőtt tisztázzuk: a művész új filmje nem szól semmiről.

Franciaországban valamennyi versengő erő arról beszélt, hogy Macron változtatta át a személyéről és politikájáról szóló népszavazássá az EP-választást. Kérdés, hogy így volt-e. Macron az utolsó hetekben valóban erőteljesen beszállt a kampányba, mondván, ennek a szavazásnak az Európa-pártiak és az Európa-ellenesek, a progresszívek és a nacionalisták között kell döntenie. Ugyanakkor Marine Le Penék sokkal egyértelműbben fogalmaztak: „Szavazz Macron ellen!”

Ha van, akkor fizethetne éppenséggel jobban, sőt éppenséggel lehetne könnyebb is, jó lenne keresni helyette egy másikat, ha nincs, az meg maga a világvége, az értelmetlen élet. Ha a munkáról beszélünk, könnyen hajlunk az efféle leegyszerűsítő, általánosító, felszínes formulák használatára.