- ts -

Rakka 200 ezres város az Eufrátesz partján, Szíria északi részén, bő 150 kilométernyire a kétmilliós Aleppótól, földünk egyik legrégebb óta lakott nagyvárosától.

Cudar valami volt az ún. cseh­szlovák új hullám, nem is csak az volt a baj vele, hogy viszonylag rövid úton kinyírták, hanem az is, hogy túlélt.

"Sarki válogatás" címen Grönlandról, az Arktiszról, geopolitikáról és még sok másról is szólnak a Verzió dokumentumfilmjei.

Nagy korszakát éli Alfonso Cuarón, már ott tartunk, hogy a Gravitáció a 21. század Űrodisszeája, s most itt ez a csúcskategóriás sorozat is a NBC-től, mi jöhet még?

Ők azok, akik először szállnak ki a kártyapartiból, de csak a széküket adják át valami nagy reményekkel és még nagyobb pénztárcával érkező kellemetlen idegennek, maguk ott maradnak az asztal mellett, látszólag a játékot figyelve, alkalmasint állandó készültségben, hogy valamelyik küzdő frissítőt hozasson velük, vagy elhajtsa őket beváltani némi zsetont - őslakosnak lenni minden mai tudásunk szerint: elveszett állapot.

A döntő tizenegyes következik a Linköping Arénában; ha Janni Arnth belövi, mindennek vége: bombameglepetés születik. És ilyet én még nem láttam ennyire kiélezett helyzetben: a dán nő arcán derűs, laza mosollyal lép a büntetőponthoz. A bűbájos gyilkos. A női labdarúgás még mindig ott tart, ahol két éve a szupersikeres világbajnokságon elköszöntünk tőle: a legitimációjáért küzd. S még mindig nyerésre áll.

Bár sokáig úgy tudtuk, megfeledkezett róla, de lám, Doktor T. J. Eckleburg végre lecserélte szemüvegét; nem sokat szórakozott, mindjárt 3D-sre. Ideig-óráig tán beljebb is vagyunk vele, került valami, ami elvonja a figyelmet arról, ami különben az orrunk előtt folyik, a semmi dáridójáról. Ha tetszik, tehát védőszemüveg, olyan, mint a hegesztőké, óv a vakítástól. A Rómeó és Júlia, illetve Moulin Rouge után pedig tudhatjuk, Luhrmann nem fogja vissza magát, ha vakításról, megengedőbben kápráztatásról van szó. Illő büdzsé híján nyilván bele sem kapott volna.