Dokumentumfilm

An American Hero

Bill Teck: Stevie Van Zandt: Hírnök

  • - ts -
  • 2024. augusztus 7.

Kritika

Az idén kicsit megbicsaklott Bruce Spring­steen és az E Street Band nagyszabású világ körüli turnéja; pont a hozzánk legközelebb eső szakasz esett ki, elmaradt másik három mellett a prágai koncert is. 2025 júniusában térnek majd vissza, hogy pótolják a koncerteket.

Aki nem tud ennyit várni, be kell érnie a Max két és fél órás dokumentumfilmjével. Persze lesz tán már októberben doku a turnéról is, s azt sem hiheti komolyan senki, hogy a zenészek nehéz életéről szóló játékfilmek áradata elkerülné a Főnököt, úgy hírlik, Jeremy Allen White (A mackó) már le is szerződött a szerepére – azt még nem tudni, hogy ki játssza majd Steven Van Zandtot, aki ott volt majd’ minden kilométerkőnél.

A beígért életrajzi film Springsteen 1982-es Nebraska című albumának elkészültéről szól majd, Steven van Zandt csak ’84-ben lépett le… pont, amikor dőlni kezdett a lé – de ezt már ő mondja ebben a dokumentumfilmben (1984 a Born in the U.S.A. éve).

De ki is ez a Steven Van Zandt (Miami Steve; Little Steven)? A kérdés némileg álságos, hisz’ egy ilyen dokumentumfilm mi másról is szólhatna, mint épp erről? Hogy ki az a bekötött fejű csóka, aki ott gitározik a Főnök mellett. Vagy ki is játszotta abban a lidérces parókában Silvio Dantét a Maffiózókban. Két és fél óránk adatik most rá, ami egyfelől egy teljesen avatatlan újszülöttnek is elég az alapos ismeretséghez, másfelől a gyakorlott nézőt is megriasztja – nem lesz az kicsit sok egy dokumentumfilmnek? Éppenséggel négy fejezetre van osztva, tehát lehet úgy is nézni, mint egy sorozatot, de ilyet csak kevesen csinálnak. A dolog meg úgyis eldől a korai éveket taglaló első etap végéig.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.