Többen azzal, hogy felidézik az előző, épp 100 éve megesett párizsi „játékokat”. Aligha kárhoztatható hozzáállás, pláne akkor nem, ha találnak egy olyan valóban remek történetet hozzá, mint Trudi Ederléé, az első nőé, aki átúszta a La Manche csatornát – úgyszólván árral szemben. Árral szemben, mert akkoriban csupán a férfi sportot vették komolyan, ilyenformán a manhattani Amsterdam Avenue német hentesének lánya és erős nőtársai, az anyja és az edzője az egyenjogúsági harc jeleseiként is figyelemre méltók. A történet egyszerű: egy halmozottan hátrányos helyzetű, kívül sebezhető, belül törhetetlen személy megmutatja a több mint kétkedő, eleinte pedig kifejezetten ellenséges világnak, hogy merre hány méter, s ezzel egyszersmind módot nyújt ennek a világnak, s a kellőképpen gyermeki lelkületű nézőknek, hogy maga is jobbá váljék, vagy legalábbis erősebben törekedjen rá.
A filmmel a Disney természetesen nem csak az olimpiát ünnepli, de az önmaga elmúlt száz évét is: ez tényleg a nagypapa mozija, de annak hibátlan, még ha kicsit szabadon garázdálkodik is a példásan felsorolt tényekkel. Mindezen törekvéseihez s a lendületes könnyfacsarászáshoz a világ legjobb színészei közül három is csatlakozott (Kim Bodnia, Christopher Eccleston és Steve Graham), s hát a többiekre sem lehet panasz. A nagypapa olimpiájához a nagypapa mozija, meglehet, tényleg így dukál.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
