Visszhang: film

Lány a hullámok hátán

  • - ts -
  • 2024. július 24.

Visszhang

Megjelenésünk másnapján kezdődik az olimpia Párizsban, s ezt a művelt világ – soroljuk nyugodtan ide a Disney vállalatot is – még mindig hajlamos megünnepelni.

Többen azzal, hogy felidézik az előző, épp 100 éve megesett párizsi „játékokat”. Aligha kárhoztatható hozzáállás, pláne akkor nem, ha találnak egy olyan valóban remek történetet hozzá, mint Trudi Ederléé, az első nőé, aki átúszta a La Manche csatornát – úgyszólván árral szemben. Árral szemben, mert akkoriban csupán a férfi sportot vették komolyan, ilyenformán a manhattani Amsterdam Avenue német hentesének lánya és erős nőtársai, az anyja és az edzője az egyenjogúsági harc jeleseiként is figyelemre méltók. A történet egyszerű: egy halmozottan hátrányos helyzetű, kívül sebezhető, belül törhetetlen személy megmutatja a több mint kétkedő, eleinte pedig kifejezetten ellenséges világnak, hogy merre hány méter, s ezzel egyszersmind módot nyújt ennek a világnak, s a kellőképpen gyermeki lelkületű nézőknek, hogy maga is jobbá váljék, vagy legalábbis erősebben törekedjen rá.

A filmmel a Disney természetesen nem csak az olimpiát ünnepli, de az önmaga elmúlt száz évét is: ez tényleg a nagypapa mozija, de annak hibátlan, még ha kicsit szabadon garázdálkodik is a példásan felsorolt tényekkel. Mindezen törekvéseihez s a lendületes könny­facsarászáshoz a világ legjobb színészei közül három is csatlakozott (Kim Bodnia, Christopher Eccleston és Steve Graham), s hát a többiekre sem lehet panasz. A nagypapa olimpiájához a nagypapa mozija, meglehet, tényleg így dukál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.