VERZIÓ 2020

Himnusz a sajtóhoz

Mark Wiese: Frontvonalban

  • - ts -
  • 2020. november 5.

Mikrofilm

Rodrigo Dutertét aligha kell olvasóinknak bemutatni, de a teljes képhez elengedhetetlen felidézni egynémely „hőstettét”.

Nevezett 2016 májusa óta a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnöke, és elsősorban arról lett híres vagy inkább hírhedt, hogy évtizedek óta ádáz harcot folytat… izé, úgymond a kábítószer-kereskedelem (elosztók, dílerek, függők, bárki érintett) ellen. Valójában mindenki ellen, akiről akár csak szóba jöhet, hogy az útjában áll. Ebbéli eltökéltsége annyira erős, hogy gyakorlatilag semmiféle igazságszolgáltatásra nincsen szüksége tervei megvalósításához. Reguláris (rendőrök, katonák) és irreguláris halálosztagai járják Manila sikátorait, hogy végezzenek mindazokkal, akik valamiért célkeresztbe kerülnek – a vérdíj 100 dollártól indul, de komplikáltabb páciens esetében felszökhet akár 400-ig is (plusz büntetlenség).

Duterte már elnökjelöltként, 2015 decemberében azzal dicsekedett, hogy ő maga is részt vett három gyanúsított meggyilkolásában. Nota bene ez a hencegés mások mellett Maria Ressa újságírónő, a manilai Rappler című online magazin főszerkesztője előtt hangzott el (ezzel az igazán emlékezetes jelenettel nyit a film).

2018 telén a Time magazin a szokásos év embere díjának odaítélése alkalmából szokatlan módon négy címlappal jelent meg. Mégpedig azért, mert az elismerést – amelyről nyugodtan elmondhatjuk, hogy odafigyel rá az egész világ – akkor nem egy ember kapta, hanem egy csoport: a munkájuk miatt üldözött újságírók. A négyből az egyik címlapon – ahogy már ki is találhatták – Maria Ressa szerepelt.

Wiese másfél órás filmje tényleg megmutatja az alfától az ómegáig, hogy hogyan is megy ez: hogyan lehet egy szó szerint gyilkos diktatúrában szabad, független újságírást művelni. Hogyan működik egy támadások sorát elszenvedő szerkesztőség, hogyan gondolkozik egy újságíró, aki nap mint nap néz szembe az elhallgattatására törő állammal, a börtön fenyegetésével. Wiese kamerája ott van a szerkesztőségben, ízelítőt ad Duterte szerepléseiből, de belenéz pár bérgyilkos szemébe is, van, aki szenvtelenül részletezi munkája nehézségeit, van, aki egy revolverrel játszadozik mintegy mellesleg a mondókája közben, kitáraz, betáraz, csőre húzza, elvan vele: végső soron demonstrálja a filmben megjelenő élethelyzetet. A hatalom és a becsület macska-egér harcát. Ám miután ezt dermedten végignéztük, még van egy teendőnk: felmenni a rappler.com-ra, és elájulni, hogy mindezt hogyan lehet mégis. Tudniillik, ilyen színvonalú munkát végezni üldöztetés alatt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.