VERZIÓ 2020

Himnusz a sajtóhoz

Mark Wiese: Frontvonalban

  • - ts -
  • 2020. november 5.

Mikrofilm

Rodrigo Dutertét aligha kell olvasóinknak bemutatni, de a teljes képhez elengedhetetlen felidézni egynémely „hőstettét”.

Nevezett 2016 májusa óta a Fülöp-szigeteki Köztársaság elnöke, és elsősorban arról lett híres vagy inkább hírhedt, hogy évtizedek óta ádáz harcot folytat… izé, úgymond a kábítószer-kereskedelem (elosztók, dílerek, függők, bárki érintett) ellen. Valójában mindenki ellen, akiről akár csak szóba jöhet, hogy az útjában áll. Ebbéli eltökéltsége annyira erős, hogy gyakorlatilag semmiféle igazságszolgáltatásra nincsen szüksége tervei megvalósításához. Reguláris (rendőrök, katonák) és irreguláris halálosztagai járják Manila sikátorait, hogy végezzenek mindazokkal, akik valamiért célkeresztbe kerülnek – a vérdíj 100 dollártól indul, de komplikáltabb páciens esetében felszökhet akár 400-ig is (plusz büntetlenség).

Duterte már elnökjelöltként, 2015 decemberében azzal dicsekedett, hogy ő maga is részt vett három gyanúsított meggyilkolásában. Nota bene ez a hencegés mások mellett Maria Ressa újságírónő, a manilai Rappler című online magazin főszerkesztője előtt hangzott el (ezzel az igazán emlékezetes jelenettel nyit a film).

2018 telén a Time magazin a szokásos év embere díjának odaítélése alkalmából szokatlan módon négy címlappal jelent meg. Mégpedig azért, mert az elismerést – amelyről nyugodtan elmondhatjuk, hogy odafigyel rá az egész világ – akkor nem egy ember kapta, hanem egy csoport: a munkájuk miatt üldözött újságírók. A négyből az egyik címlapon – ahogy már ki is találhatták – Maria Ressa szerepelt.

Wiese másfél órás filmje tényleg megmutatja az alfától az ómegáig, hogy hogyan is megy ez: hogyan lehet egy szó szerint gyilkos diktatúrában szabad, független újságírást művelni. Hogyan működik egy támadások sorát elszenvedő szerkesztőség, hogyan gondolkozik egy újságíró, aki nap mint nap néz szembe az elhallgattatására törő állammal, a börtön fenyegetésével. Wiese kamerája ott van a szerkesztőségben, ízelítőt ad Duterte szerepléseiből, de belenéz pár bérgyilkos szemébe is, van, aki szenvtelenül részletezi munkája nehézségeit, van, aki egy revolverrel játszadozik mintegy mellesleg a mondókája közben, kitáraz, betáraz, csőre húzza, elvan vele: végső soron demonstrálja a filmben megjelenő élethelyzetet. A hatalom és a becsület macska-egér harcát. Ám miután ezt dermedten végignéztük, még van egy teendőnk: felmenni a rappler.com-ra, és elájulni, hogy mindezt hogyan lehet mégis. Tudniillik, ilyen színvonalú munkát végezni üldöztetés alatt.

Figyelmébe ajánljuk

Múzeum Hatvanpusztán

Egy-két ezer ember tüntetett Hatvanpusztán szombat délután. A rendszert biztosan nem döntik meg ezzel, de legalább szívtak egy kis friss levegőt. De mennyi legyen a belépő a jövőre megnyitó Korrupció Múzeumba?

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.