Világvégét idéző képsorok: ilyen volt Vuhan a járvány alatt

  • - ts -
  • 2020. november 19.

Mikrofilm

Wu Hao: 76 nap című filmje a kínai metropolist mutatja be a karantén alatt. Ajánlónk a Verzió fesztiválról.

A több mint tízmilliós metropolisz széles bulvárjai, soksávos bevezetőútjai éppoly néptelenek, mint a külső kerületek szűk sikátorai. Nincsenek dugók, egyáltalán nem is jönnek az autók, nem lökdösődnek gyalogosok, nem jár a busz, a villamos, valakik nagy halomba rakták az utak szélén hagyott kerékpárokat. Sehol egy lélek, mégis tudjuk rögtön: itt háború van. Valahol, talán közvetlenül a kép mögött emberek halnak meg. Sok ember.

Hamarosan meg is jelennek a katonák, a városvédők elszórt kis csoportjai. Tetőtől talpig műanyag védőfelszerelésben, hátukon egyetlen fegyverük, valami tartályféle. De az ellenség sehol, a támadó nem mutatkozik, de ott van mindenhol: láthatatlan. A vírus az.

És akkor már nemcsak a kép mögött, hanem a képen is meghalnak az emberek. Elbúcsúzni nem lehet senkitől.

Voltak helyzetek a történelemben, amikor az áldozatok közül kerültek ki a hősök, s voltak olyanok is, amelyeknek hősök estek áldozatául. Wu Hao filmje abban a kivételes szituációban játszódik, amikor megszűnik minden különbség: minden áldozat hős, és minden hős áldozat. Az alkotói módszert a rendező pár oldallal előbb részletesen elmeséli: direkt felvételek Vuhan utcáiról és kórházaiból a járvány tetőpontján (a 76 napos tetőpontján). Wu legnagyobb filmes erénye, hogy ilyen körülmények között képes mesélni. Olyan minidrámák peregnek a szemünk előtt, amelyek egy részét a járvány, a halál, a küzdelem, a tragédia szavak hallatán talán el tudunk képzelni, s olyanok, amelyeket több mint félévnyi, járványban töltött lét után sem. Így aztán a katarzis nem a végén jön el, hanem szinte folyamatos.

Az idén online megrendezett 17. Verzió Emberi jogi Dokumentumfilm Fesztivál programja ide kattintva érhető el, a film pedig itt.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.