Világvégét idéző képsorok: ilyen volt Vuhan a járvány alatt

  • - ts -
  • 2020. november 19.

Mikrofilm

Wu Hao: 76 nap című filmje a kínai metropolist mutatja be a karantén alatt. Ajánlónk a Verzió fesztiválról.

A több mint tízmilliós metropolisz széles bulvárjai, soksávos bevezetőútjai éppoly néptelenek, mint a külső kerületek szűk sikátorai. Nincsenek dugók, egyáltalán nem is jönnek az autók, nem lökdösődnek gyalogosok, nem jár a busz, a villamos, valakik nagy halomba rakták az utak szélén hagyott kerékpárokat. Sehol egy lélek, mégis tudjuk rögtön: itt háború van. Valahol, talán közvetlenül a kép mögött emberek halnak meg. Sok ember.

Hamarosan meg is jelennek a katonák, a városvédők elszórt kis csoportjai. Tetőtől talpig műanyag védőfelszerelésben, hátukon egyetlen fegyverük, valami tartályféle. De az ellenség sehol, a támadó nem mutatkozik, de ott van mindenhol: láthatatlan. A vírus az.

És akkor már nemcsak a kép mögött, hanem a képen is meghalnak az emberek. Elbúcsúzni nem lehet senkitől.

Voltak helyzetek a történelemben, amikor az áldozatok közül kerültek ki a hősök, s voltak olyanok is, amelyeknek hősök estek áldozatául. Wu Hao filmje abban a kivételes szituációban játszódik, amikor megszűnik minden különbség: minden áldozat hős, és minden hős áldozat. Az alkotói módszert a rendező pár oldallal előbb részletesen elmeséli: direkt felvételek Vuhan utcáiról és kórházaiból a járvány tetőpontján (a 76 napos tetőpontján). Wu legnagyobb filmes erénye, hogy ilyen körülmények között képes mesélni. Olyan minidrámák peregnek a szemünk előtt, amelyek egy részét a járvány, a halál, a küzdelem, a tragédia szavak hallatán talán el tudunk képzelni, s olyanok, amelyeket több mint félévnyi, járványban töltött lét után sem. Így aztán a katarzis nem a végén jön el, hanem szinte folyamatos.

Az idén online megrendezett 17. Verzió Emberi jogi Dokumentumfilm Fesztivál programja ide kattintva érhető el, a film pedig itt.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.