VERZIÓ 19

Üzenetek a PET-palackban

Az Antropocén szekció és a magyar verseny

  • - ts -
  • 2022. november 2.

Film

Az „antropocén”, Eugene F. Stoermer ökológus 80-as évek óta használatossá tett szép szava egy földtörténeti kort jelöl, amelyet épp taposunk, melyben az ember annyira átrendezte lakóhelyét, tudniillik a bolygót, ahol élnie adatik, hogy az már mindenkinek fáj – Földnek és lakójának egyaránt.

Keresve sem lehetne pontosabb címet találni egy emberjogi dokumentumfilm-fesztivál zöld traktusának, ahol olyan versenyművek sorakoznak, mint a két lappal odébb részletesen is tárgyalt Északi sodrás, mely afféle PET-palack postaként a világot elborító műanyag hulladék útját követi, vagy éppenséggel az éghajlati igazságosságért tartott 2019-es londoni tüntetéseknek emléket állító Lázadás. Ha nem lenne annyira profán az összevetés, lehetne nyugodtan az is a címe, hogy Az emberek bolygója: Lázadás – végtére ebben is letartóztatják az engedetleneket.

S hiba nélkül idevág a szekció másik öt filmje is, beszéljen az akár a veszélyeztetett fajokról (Minden, ami lélegzik), a pusztuló esőerdők őslakosairól (Föld életre-halálra), és sorolhatnánk az összest. Az emberek bolygóját épp most, épp mi gyakjuk le, állítják e filmek – nem is könnyű velük szembenézni. Talán csak az teszi mégis feldolgozhatóvá őket, hogy mindegyikben előkerül egy ügy, egy személy, egy szándék, mely feltartóztatná az önpusztítást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Ping és Pong

A pingpong egy végtelenül kedves játék – legalábbis a filmeken. Ezt játszotta Forrest Gump, ezzel viccelődött a Szerva itt, pofon ott, vagy épp Michael Tully 2014-es felnövéstörténete, a Ping Pong Summer is, de képes volt még a két Koreát is egyesíteni a Ko-ri-a (As One) című 2012-es sportfilmben.

Leszármazottak

A mester legutóbb éppen tíz éve készített értékelhető játékfilmet (Paterson), a 2019-es A holtak nem halnak meg című bűnrossz zombikomédiára pedig boruljon a feledés jótékony homálya.

Kukac a pürében

Száznál is több verset tartalmazó új kötetében a szerző nem arról számol be, hogy mi történt vele a hosszú csend alatt, a szövegek ezúttal inkább azt mutatják meg, hogy az elmúlt tizenöt év alatt az élet dolgai akár új minőséget is kaphattak.

Magyar pikareszk

Az ’56-os forradalom rövidre szabott történetének ikonikus figurájáról ez idáig még nem jelent meg átfogó, alapos, friss kutatásokon alapuló történeti biográfia.

„Borzasztó állapot”

Schaár pályája még a művész életutakhoz képest is szabálytalanabbul alakult: egészen fiatalon felfigyeltek rá – csodagyereknek tartották –, de aztán több megtorpanás után túl a hatvanadik életévén, az avantgárd jegyé­ben fogalmazódott újra a művészete, hogy végül a térinstallációival átlépjen a szobrászat hatá­rain. A művész halálának ötvenedik évfordulóján nyílt emlékkiállítás külön érdekessége, hogy a kiállítótértől néhány száz méterre állt egykor Schaár Erzsébet szülőháza, később Vilt Tiborral közös otthona és műterme.

Nem a nyúl viszi

Funtek Frigyes valóságos filmsorozatot rendezett már Zalaegerszegen: az Augusztus Oklahomában volt a kezdet, azóta színpadra állította A király beszédét és az Életrevalókat, most pedig a Hétköznapi mennyország című Kay Pollack-film színpadi változata került sorra.