Üzenetek a PET-palackban

Az Antropocén szekció és a magyar verseny

Az „antropocén”, Eugene F. Stoermer ökológus 80-as évek óta használatossá tett szép szava egy földtörténeti kort jelöl, amelyet épp taposunk, melyben az ember annyira átrendezte lakóhelyét, tudniillik a bolygót, ahol élnie adatik, hogy az már mindenkinek fáj – Földnek és lakójának egyaránt.

Keresve sem lehetne pontosabb címet találni egy emberjogi dokumentumfilm-fesztivál zöld traktusának, ahol olyan versenyművek sorakoznak, mint a két lappal odébb részletesen is tárgyalt Északi sodrás, mely afféle PET-palack postaként a világot elborító műanyag hulladék útját követi, vagy éppenséggel az éghajlati igazságosságért tartott 2019-es londoni tüntetéseknek emléket állító Lázadás. Ha nem lenne annyira profán az összevetés, lehetne nyugodtan az is a címe, hogy Az emberek bolygója: Lázadás – végtére ebben is letartóztatják az engedetleneket.

S hiba nélkül idevág a szekció másik öt filmje is, beszéljen az akár a veszélyeztetett fajokról (Minden, ami lélegzik), a pusztuló esőerdők őslakosairól (Föld életre-halálra), és sorolhatnánk az összest. Az emberek bolygóját épp most, épp mi gyakjuk le, állítják e filmek – nem is könnyű velük szembenézni. Talán csak az teszi mégis feldolgozhatóvá őket, hogy mindegyikben előkerül egy ügy, egy személy, egy szándék, mely feltartóztatná az önpusztítást.