Mondanám, hogy tessék csak körülnézni, de e nyolcrészes (egyelőre nyolcrészes) mű az Egyesült Államok londoni nagykövetének kalandjait mutatja be, ilyetén módon Kelet-Európa reprezentánsainak lapot sem oszt. Még az oroszoknak se nagyon (már a jelenések tekintetében), bár az egy szem képviselőjük megbízhatóan zacskófejű. S az jó még a politikusokban, hogy okosak is. S ha ők okosak, az semmi a diplomatákhoz képest, pláne, ha azok karrierdiplomaták, s nem holmi pénzeszsákok, akik a kampánytámogatásukkal bevásároltak valami nagykövetséget is.
Mármost, ha ezeket a szép és eszes embereket olyan kvalitású színészek jelenítik meg, mint Rufus Sewell vagy éppenséggel Rory Kinnear (Látták Hamletnek? Trikóban és széldzsekiben nyomta, soha jobbat!), akkor már nem lehet olyan nagy baj. Nem lehet akkor sem, ha az alkotók azt a nemes célt tűzték ki maguk elé, hogy megcsinálják Az elnök emberei 21. századi kiszerelését. A nagy előkép főként két dologról szólt, az egyik az, hogy a szereplői milyen gyorsan tudnak egymás mellett rohanni fontos dolgokon vitatkozván (lépésszám, szószám) a folyosókon, a másik meg az, hogy jobb a békesség.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
